Egy ideje foglalkoztat, ki kellene próbálni egy vezetéstechnikai tréninget. Mondjuk nem egy teljes áras, egész estés verziót, hanem amolyan rövid pályásat. Gyorsan kellett dönteni, pár óra alatt elfogyott a kb. 150 hely.
Tehát vasárnap reggel irány a Tanpálya, amolyan verseny utáni levezetés.
A két órás gyakorlás egy sallangoktól megszabadított gyorstalpaló. Nincs alapos elméleti oktatás, és annyi gyakorló idő sincs. Viszont jó dolog arra rájönni hogy te magad mire vagy képes az autóval. Vagy fordítva, mennyire bízhatsz meg a technikában.
Az első pálya lett a kedvenc, egyértelmű. Nedves műgyanta felület (kb. 65%-al kisebb tapadás) és rántó pad. Bemelegítésként vészfékezés. Elméletileg egyszerű feladat: adott sebességről állj meg, amilyen rövid úton csak tudsz. Egy kivétellel mindenkinek ABS-es autója volt, ennek ellenére volt aki vagy nem mert teljes erővel a fékre taposni, vagy nem fékezett állóra. Az instruktor közben mindegyikünk produkcióját figyelte, elemezte és tanácsokat adott. Amit hallottunk, tehát könnyen fel lehetett készülni a lehetséges hibákból.
Második körben ugyanígy vészfékezés, de már a műgyantán. Bevallom, 50-es tempóról olyan szépen végigszánkáztam a 80 (nyolcvan) méteres pályát, "orom" volt nézni. Én is csak utas voltam. Mondjuk egy szett cserére érett nyári gumi a letaposott havas úton képes ilyen mutatványra. A blokkolásgátló meg izzadt, dolgozott keményen de a fizika már csak ilyen. Mondjuk aki téli gumival jött, mintha ragasztóval kenték volna be a kerekeit. Bár az sem megoldás mindenre, de a fékút jelentősen legalább 15 méterrel rövidebb volt még a jobb nyári gumis kocsiknál is.
A fékezés után kis óvatos szlalom következett. Jól sikerült (nem csak nekem), szépen nyugodtan a két széle közt végiggurulni nem nagy kaland, de ez sem volt mindenkinek "alap".
Aztán jött a nap fénypontja a rántó pad. Feltörtek az emlékek, a Zsigával töltött idő. Ez a feladat a reakcióidőn, és koncentráción alapul. A jó irányba, lehetőleg azonnal a kellő szögben kell kormányozni, hogy ha az autó hátulja kitör (mondjuk a Focusban erre kevés esélyt látok, hogy miért azt később), ne az legyen a reakciónk hogy "jajúristenmostmilesz", hanem lehetőleg higgadtan, és minél hamarabb stabillá tett autóval el tudjuk kezdeni a fékezést, vagy tovább haladhassunk. A második körtől kaptunk vizes kaput, addig egyenesbe kellett hozni a verdát. Elvileg ESP-s, meg téli gumival szerelt autók is forogtak, mint a búgócsiga. Én meg, a hülyegyerek még cirfáztam is. Egyrészt egyszer sem forogtam meg, sőt volt hogy kiadott még egy hintázást is. :) Rögtön meg is dicsértek, hogy ezzel drift versenyre is mehetnék. Na jó, még a végén a hatásom alá kerülök- azért ez nagyon messze volt attól.
Amúgy a Focus kombi nagyon "bamba" autó, igen stabil és érezhetően alulkormányozott. És a futóműve is addig nagyon jó, míg a korabeli kategóriatársakkal hasonlítják össze. Bár kétségtelen, nem rossz.
Következő pálya szlalom, változó útfelülettel, időre. Ez annyira nem tetszett, a két kört sem mondanám soknak. Ahhoz, hogy jobban megtapasztaljuk a gyors tapadásvesztést, én nem ilyen feladatot találnék ki. Egy fékezős próba, oldalanként más tapadással lehet hasznosabb lenne.
Végül jött a sodrós kanyar feladat. Erre nem is vesztegetnék szót, a Focus csúszós kanyarban erősen orral előre akar leesni az útról. Legalább látjuk a fákat, amik közé beszáguldunk.
Összegezve, hasznos volt ez a két óra. Nem vagyok teljesen fogalmatlan a vezetéshez, és a kocsit is úgy-ahogy megismertem. Bár az igazi a teljes napos tréning lenne, ilyet több helyen is szerveznek. Hm, elgondolkodtató.
De kell otthonra egy rántó pad, műgyanta pályával. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése