Zajlik az élet. Elég erős lett a sodrás, csak kapkodom a fejem.
A 10 órás verseny után pár napig nem volt sok kedvem nyeregbe pattanni. Meg amúgy is, micsoda dolog, májusban télikabátot és thermo nadrágot felölteni kerékpározáshoz? Komolyan elgondolkodtam a görgő leporolásán. Az i-re a pontot az aranyat érő eső tette fel. A pontot csak vastagította, hogy a high-tech (szerintem inkább kalap sz@r konstrukció) integrált tengelyes csapágy beadta a kulcsot. Először még a 10 órás előtt, jobb ötlet híján buhera módszerrel szedtem ki- ezzel a vázban lévő menet része is távozott. A csapágy szépen rá volt szorulva a tengelyre. Új csapágy be, verseny, és kuka! Hogy micsoda? Örömömet tetézte, hogy a második műtét során elhalálozott a menet. Csapágy nem forog, de a csésze a vázban gyönyörűen. "Nem hiszek a civilizációs csecsebecsékben." Nehéz napok krónikája ez.
De a rossz is elmúlik egyszer. Vettem egy nagy levegőt meg néhány alkatrészt, és összeraktam a régóta pihenő Neuzer biciklimet. Kb. 2 év szünet után, véletlenül sikerült szerezni (kaptam) hozzá váltófület. Aki nem tudja, mi  ez az alkatrész: a váz része, a váltót csavarozzák fel rá, esés esetén ez törjön/ hajoljon, így védje a vázat. Egyetlen probléma, hogy igen nehéz beszerezni, ha nem vázzal (vagy biciklivel) együtt venne valaki ilyet. Természetesen kis túlzással- ahány váz, annyi szokás vagyis fül.
Szóval összeállt a paripa, amolyan közlekedős-mindenes gép. Gyorsan el is mentem tesztelni a Hármashatárhegyre. Jót tett a lelkemnek az a kör. Kis reménysugár.
Május utolsó hétvégéje= Szilvásvárad Maraton. Kedves ismerőseinknél, Szarvaskőn aludhattunk, tervem a hétvégére egy lehetőleg korrekt pihentető amolyan örömbringázás szombaton, majd társadalmi munkában kulacs adagolás a megfáradt versenyzőknek.
A szombat reggeli indulásból végül 11 órás lett, köszönhetően Gézának, és a még kevés origami tapasztalatomnak. Végül sikerült bepakolni a három bringát, 4 személyt és a csomagokat. Kombi rulez! :)
Kisnánán megnéztük a várat. Mi fiúk kívülről, Orsi a várfetisiszta behatolt egyenesen a mélyére. Amúgy eseménytelen utazást követően már 2 órakor megérkeztünk a szilvásváradi szállásra.
Srácok ki, én összepakolok, indulás biciklizni! Mostanában átalakult a szabadidőm eltöltésének módja. Korábban bőven volt időm megtervezni még a lazsálást, most viszont "Most kikapcsolsz egy-két-há!" ütemre megy pontos adagokban osztva az idő. Mindenhol csak ott és csak akkor. Kicst nehezebb így koncentrálni a lazulásra.
A terv egyszerű: Bánkút az erdészeti úton, majd Lillafüred után Eger felé fordulok, ahol egy röpke vizitet követően Szilvásváradon zárom a kört. 100 km aszfalton, nem túl sok szinttel. Még jó, hogy most már elég sokáig világos van, de azért van a bringán lámpa, hátha.
Az első etap már ismerős tavalyelőttről, kellemetes mászóka a Bükk legmagasabban fekvő sípályájához. Majd következik egy közel 20 km-es lejtőzés. Az útminőség... vagy jót róla, vagy semmit.
Megvan Lillafüred, újra felfelé. A tekerést nehezíti a mellettem bömbölő motorral, fektetett motorral száguldozó "hülyegyerekek" jelenléte. Nem számoltam, de 6 vagy 7 km emelkedő egyben sikerült. De végre felértem Hollóstetőre, jöhet a megérdemelt száguldás! A váltó kicsit makrancoskodik, lehet szorul a bowden. Suhanok, falom a kilométereket. Aztán egyszer csak valami reccsenés. Hopp, félreugrott a lánc. Visszarakom, indulok, nagy reccs! A váltó két görgőjéből egy hiányzik. Hát, ez az 50% most 0, ami a továbbjutást jelentené a következő csoportkörbe. Görgő nélkül marad a séta. 40-50 km, járásra alkalmatlan cipőben. Adott a feladat: megtalálni a görgőt kis csapjával együtt- vagy az úton, vagy az útszéli gazban. Második körben sikerül, teljes az alkatrészhalom! Már "csak" össze kell rakni, szerszám nélkül. Kb. jó, majd időnként megállok ellenőrizni.
Haladok, most már fél füllel, fél lábbal a váltóra figyelve. Egertől 16 km-re elkzd esni az eső. Csak pötyörög, nem is veszem fel, simán lehet haladni. Viszont mire Felsőtárkányba érek kulacsot tölteni a forrásnál, addigra már szép mennyiségű víz gyűlt össze az úton. Beértem az esőfelhő alá. Különösen nem zavar, egyáltalán nincs hideg. Nem is hátráltat.
Eger, az utolsó nagy kanyar, innen már tuti ismerős az út. Szilvásváradra érve újra száraz az út. Kellemesen elfáradtam, megérdemlek egy vállveregetést.
Gyors pakolás, tűz Szarvaskőre, szépen beesteledett. Vendéglátóink olyan terülj-terülj asztalkámmal vártak, hogy csoda. Kitérni lehetetlen küldetés lenne.
Van valami az oxigéndús levegőben. Este 10 órakor pillanat alatt elaludtunk, az éjjeli vihart meg sem hallottam- akár ágyút is elsüthettek volna mellettem.
A verseny napján korán átmentünk a rajtközpontba. Segítettünk sátrat állítani összegyűjtöttük a kulacsokat, frissíteni valót kis kosarunkba, irány Bánkút! A sípályás frissítő zónán Totya és kedves családja szórakoztatta a jelenlévőket, míg a versenyzők megérkeztek. Ő az egyike azon sportolóknak, akik már akkor nyomták az ipart, mikor én kezdtem ismerkedni a hegyikerékpározással.
A frissítésre nem fecsérelnék sok szót, igyekeztünk a legjobbunkat adni ami a frissítést illeti. Volt, kinek kulacs mellé elkélt kis bíztatás is.
Mikor mindenki megkapta a magáét, visszarobogtunk Szilvásváradra. Orsi eső miatt elhalasztott tervét hajtottuk végre (most van két szabad óránk, indulás): felsétálni a Fátyolvízeséshez. "Géza, mosd le a bringát légy szíves! Ó, még csak két óra van..." Túra előtt persze valami ebéd sem ártana. Nos, jelentem a főutcai rétesező mellett ha nem is világbajnok, de OB dobogóesélyes lángost költenek! Maradtam volna még pár körre. :) De a kötelesség ugye... A vízesés szép, mint mindig, jó látni milyen bővízű.
Eredményhirdetés, útitársak összeszedése- ez nem ment olyan olajozottan. András csomagja növekedett egy serleggel, gratula érte! Valahogy szorítottunk helyet a kocsiban.
A hazaút eseménytelen volt, ellentétben a tankolással. A pisztoly egy köppentés után nem adott több nyálat. Komoly volt a helyzet, a kút hibája miatt fizessek ki két deci benzint, majd próbáljam újra- hátha jó lesz. Megjavítani? A vállrándítás bevett problémamegoldó eszköz. Másodszorra, másik kútról már sikerült megetetni a macskát.

Itt a történet vége. Jó éjszakát, gyerekek!