Teltek a hetek, hónapok, zajlott az élet a maga sodrásában. Tavaszra jött újra az elhatározás, hogy most jött el az idő. Orsiról tudni kell, hogy nem bringás alkat. A térdei porclágyulás miatt nem terhelhetőek. Hosszú évek, és néhol kúraszerű tornáztatás után eljutott oda, hogy körbetekerte a Balatont- kétszer is, egy kis bringás kirándulás mondjuk egy szentendrei túra nem probléma.
A Pilis viszont más. A hegy nem viccel. Itt nem működik, hogy tekerek kettőt majd gurulok száz métert. Orsi használta is párszor a görgőt a télen, de Magonc mellett más jellegű kardió edzésprogramja van.
Első a logisztika. Magonc végre megszabadul tőlünk, a nagyszülők vállalták egy napra. És állítólag édibédi aranyos cukiság bomba volt.
Időben nekivágtunk a feladatnak. Előre küldtem Orsit, ő tudja mi a kellemes tempó. A csobánkai elágazásig simán ment minden. Itt kezdődik a hegy, az igazi próbatétel. És, igaz voltak nehéz pillanatok de Orsi ott volt Dobogókőn méghozzá biciklivel!
Ez nagy dolog, kérem szépen. Sajnos a lángosos nem volt nyitva, de a Matyi büfé kínálata azért kárpótolt minket. És közben, illetve az úton is rengeteg ismerőssel találkoztunk.
A hazaút már sokkal gördülékenyebb volt, a végén kellett egy kis plusz támogatás de nagyon büszke vagyok rá, mert csak azért is megcsinálta, 70 kilométert százezer méter szintemelkedéssel letekerni, forgalomban autók között azért szép teljesítmény. Nem is a táv, a magasság, ahova eljutott egy új szint. Bodza is jól viselkedett, megérdemel pár új alkatrészt.
Természetesen lesz holnap izomláz, de állítólag megérte a szenvedést.
Köszönöm a mai napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése