Futóedzés- fejben

Vasárnap véget ér az első mikrociklus az első 4 hetes periódus. Illő lesz megkoronázni egy Téli Mátra XL teljesítéssel. 40 kilométer, 1600 méter szintemelkedés és idén talán a legnagyobb nehézség az eső miatti sár lehet. Hómentesen, fagypont felett. Fingerkrossz, daumendrükke, miegymás!
Ám most jön a csavar:
Ugye ez a hét a "pihenés" jegyében kellene teljen. Tiszta sor, bár nem mintha túledzettem volna magam eddig idén. A futások miatt visszaszorult a kerékpáros mozgás (kinti tekerés egyelőre nincs, a versenyeket kivéve). Jobb híján hétköznap a Margitszigetre járok, abszolút alapozó tempóban. Így is sikerült 20 nap alatt 200-250 km-t kocogni, ami egész jó. Ebből a múlt héten 90, egy emberes hosszú hétvégével. És meg is lett az eredménye: a hirtelen emeléstől (időben), vagy lehet csak "tavaszi" fáradtság- ami szintén esélyes- miatt, három óra után nagyon nem esik jól a futás. Vagyis most úgy kell futásra edzenem, hogy nem futok. Mert a kis cél, a Téli Mátra szombaton lesz. Addig van négy napom, abból kedd és csütörtök lesz csak futós. A többi napon meg szobabiciklizés.
Jó lesz iparkodnom, mert nyakunkon a február!

20 kilométer. Csak úgy

Nem is tudom, hol kezdjem? Ha csak az eredményt írom meg, az senkit nem érdekel, vagy nem érti. A mélyére sem akarok leásni. Egyrészt nem vagyok szakértő, másrészt a bulváros "kojlóidézetes" stílust sem érzem itt megfelelőnek.
Mi történt pontosan?
A mára tervezett, Téli gyermekvasút túrát terveztem megfutni. Nem maximumon, de reménykedve egy 2 órán belüli teljesítésben. Szépen elterveztem az ébredést, mikor indulok neki, addigra Orsi már úton lesz, végül a célból visszamegyek hozzá, és együtt majszoljuk el a zsíros kenyereket.
Hatóra. Nemkelekfel. Alszomtovább. Nemérdekel. Nyolcóra. Felébredek. Milegyen? Egyedülfussak? Tízigvanrajt. Sokanlesznek. Míghezitáloköltözöm. Elindulok. Nincshideg.
Végül csak felmentem a hegyre. Ott azért nem volt olyan barátságos a reggel. Beérek a rajtul szolgáló iskolába, az utcáig áll a sor. Remek! Bő 10 perc sorbanállás, a bejáraton belül meglátom, a 20-asoknak külön soruk van. Ők alig, oké! Miből tartott volna kitenni egy táblát jól látható helyre?
Nevezek, 10 órás rajtidőt kapok. Órát nem nézem, nekivágok. Pár száz méter elmegy az igazításokkal. A bokáim nagyon merevek, furcsa és kellemetlen érzés. Ettől még darabosabb a mozgás. Azért viszonylag jól haladok. Normafa után egy hosszú lejtő, Makkosmáriánál szólnak: kihagytam az első pontot. Mázli, hogy még egyszer érinteni fogom, a Síház mellett egy autóból adják a pecsétet- kapom a tippet. Szépjuhásznéig tartó hosszú emelkedőkön végre bemelegedtem, fel tudtam venni a hétköznapokhoz képest erősebb tempót- a zihálás engedélyezett, de az emelkedőn futás nem.
A vasútállomáson jól elbújtak a pontőrök. Gyors pecsét, egy ropi és hajrá tovább! Megjegyzem, tegnap este óta az első élelmiszer amit magamhoz vettem. A Zkör turistaút a Hárs hegy körül jó alkalmat adott a tempó menésre, de közben lehetett "pihenni" is. 11:05-kor pecsételek a 10km-es ellenőrzőponton, innen elvileg még 10 km. Nem, csak 8. Akkor a két órás limit kötelező! Szépjuhászné újra, másodszor csak pecsét. Az itiner, és szintrajz tanulmányozásakor döntöttem el: innentől szabad a pálya! Két komolyabb emelkedő (P jel a Jánoshegyre, Z a Disznófőtől Normafáig) a maradék 7 kilométeren- felesleges tartalékolni. Gyaloglás is csak kritikus helyzetben engedélyezett. Ennek megfelelően vágtam neki a legmagasabb pont meghódításának. Mivel nem futottam el az elejét, bőven volt tartalék. A kilátónál rám szólt a pontőr, kaptam tőle pecsétet. Itt sem volt a klasszikus piros-fehér szövetkocka. Bár nem hiszem, hogy eltévedtem volna, de akinek számít az idő, zavarhatja a pont keresés miatti bolyongás. Hosszú lejtőzés (néhol falépcsőkön, amit utálok) Pozsonyi-hegy felé, át a Tündér-sziklákon. Disznófőn kaptam extra tevés pecsétet, bár az idő vészesen kezdett fogyni. Persze Normafán a Síházat körbejártam, sehol nem találtam a pontot. Míg jöttek gyalogosok, ők igazítottak jó helyre. Amatőr szervezési hiba, ráadásul néhány perc elment feleslegesen (Ha nem most, akkor az első alkalommal). Normafától már csak egy hosszú hajrá választott el a céltól. 12:00, vége! Beszaladok az iskola kapuján, a céllufi alatt- és áll a sor! Most már nem vagyok előzékeny, bemegyek hátha külön érkeztetik a 20-asokat. Igen, de itt is vártam pár percet. Sebaj, legalább volt időm átöltözni, visszaállni normál üzemre. Hivatalosan is két óra alatt teljesítettem a 18 km-t 580 m szintemelkedéssel. Tegnap ezt nem biztos, hogy elfogadom. De ahhoz képest, hogy reggel ki sem akartam mozdulni az ágyból, egész jól sült el.
Nézzük: 2 óra futás, éhgyomorra, 145 körüli átlagpulzussal. Három órával később semmi utózönge, vagyis az állóképesség lassacskán meglesz. A tempón még nem ártana dolgozni, arra pont jó lesz a március.
Amit viszont be kell látnom, hogy ilyen népszerű gyalogos túrán (viszonylag rövid táv(ok), fővárosi  helyszínnel) nem kellene erőltetnem a futást. Amúgy hasznosak, mert pont a megfelelő terhelést biztosítják, és a szervezettség okán motivál is a teljesítményre ahelyett, hogy a környéken "lötyögnék". De a folyamatos előzések, és a nagy tömeg miatt nem szeretném más szórakozását elrontani.
Következő nagy falat egy hómentes Téli Mátra leszen, februárra pedig egy új lehetőségként, folytatom a ciklokrossz versenyeket, kiegészítve a hétvégi hosszú edzéseket.
Végére pedig az okosság: ha hezitálsz, gondolkodj el rajta, miért nem vagy biztos az ellenkezőjében?

Ne nyúlj a fékhő'!

Ennek is vége lett. A 4. Supercross Sorozat záró fordulójára az etyeki Korda Filmstúdióban gyűltünk össze, ismét szép számban.
Január ellenére bőven nem volt fagy, ennek ellenére, a szél miatt is megint addig húztam az átöltözést, amíg lehetett. Egyrészt bizakodó voltam, hátha kapunk egy bő 10 fokos "kánikulát", ami már szinte tavasz. A szélmellény is jól jöhet.
Mikor véget ért a második futam, onnan kezdve még van 30 perc a rajtunkig. Rögtön ki is gurultam a pályára, ismerkedni. Ismét egyedi stílusú lett a vonalvezetés, a körítés. Hol egy középkori városban, hol a Hellboy 2-ből ismert New York utcáin gurulhattunk. Lábmelegítővel, kabátban tettem egy óvatos kört, nehogy idő előtt elfáradjak. :) Szerszámokat letettem a technikai zónában, Orsira bíztam a kulacsom és a felesleges ruhákat, a kabáttal együtt. Úgy döntöttem, a rövidnadrág-hosszú felső összeállítás pont jó lesz öltözéknek.
Beállok a rajthoz, összpontosítok, lenézek a kormányra- jé, hol van a chip? A manóba, hiszen chip nélkül nem fogok minden körben chippanni, hiába tekerem le a 8 (reálisan nézve 7)körös versenytávot. Gyors zsiráf pozíció, nyújtom a nyakam hátha meglátom Orsit a tömegben. Lehet, hogy a kocsihoz vitte a ruhákat? Mi legyen? Közben elhangzik a "15 másodperc a rajtig", majd a síp. Nem voltam túl vidám. Szépen lassan végiggurulok a tömeg mellett, sikerül kiszúrni Orsit, rögtön letámadom: "Add ide a kabátom!" Tökutolsó plusz fél perc helyzetben vágok neki a versenynek. Felszívtam magam erősen. A középkori városban már utolértem a mezőny végét, innen a folyamatos előzés a cél, és senkit nem elengedni. Beszúrtam féktávon, kanyarban, kanyarból ki úgy gyorsítottam, mintha az életem múlna rajta. Na jó, azért mégsem, de terheltem keményen. Megelőztem Szabolcsik Jánost is, már Tóth Andrist szorongattam. "Sajnos" Szász Viktor defektet kapott, talán anélkül is utolértem volna- ez már nem derül ki. Szóval lassan utolérem egykor többet bicikliző barátomat, mikor észreveszem: mozog a fékkar. Remek! Lelazult a piszok. Minél előbb orvosolni, hogy a legkevesebb időt veszítsem. Közben annak rendje, módja szerint kezdtek visszaelőzni a srácok. Tehetetlenül hagynom kellett őket előzni. Fékezés mellett a kapaszkodás is elég nehéz fix pont híján. Mire a technikaiban meg tudtam húzni a csavart (egy örökkévalóságig tartott), újra a mezőny végére kerültem. Elszállt az ihlet. Becsületből letekertem a versenyt, a hosszú körnek hála csak eggyel kevesebbet tettem meg, mint a legjobbak. Még a technikás szakaszokon szórakoztattam magam, edzek egy jót legalább.
A cél előtt egy kis sprint, de most közel nem adtam ki magamból annyit, mint Kecskeméten.
Az eredményhirdetésen tapsoltunk a legügyesebbeknek, a versenyek szervezőinek és Steve Studionak. Nélkülük nem lenne olyan jó ez a pár hónap, köszönöm! És ez lett a téli szezon, egyben a meghosszabbított 2013-as szezon záró momentuma. Szeretném megköszönni a támogatást a csapatomnak a Bringabandának, hogy láttak abban fantáziát, hogy segítik azt a fajta (remélem) közönségszórakoztató tevékenységet, amit én versenyzésnek, más akár csak sima biciklizésnek hív.
Képeket köszönöm Sasinak, és Orsinak!

Mikor a lassú is gyors

Ma gyalogos teljesítménytúrán voltunk, a BÚÉK 20 igen neves, hagyományosnak számító évindító túrán. Ki még eddig nem tette meg, lesétálhatja a bejgli-tarha következtében felszedett kilók miatti lelkiismeret furdalását. Sétálhatja, ennek jelentősége lesz!
Idén egyáltalán nem terveztem egyéni csúcs döntést, hiába volt a "pálya" tökéletes. Éjjel elég keveset aludtam, másrészt holnapra is kell némi energia. Szóval nyugis, nem meghalós teljesítés- emelkedőn nem szégyen a gyaloglás.
Kora reggel csatlakoztam két futótársamhoz, Renátához és Violához. Sötétben. Hűvösvölgyben, a rajt helyszínén is sötét volt, nemhiába 6:45-öt mutat az óra. A szervezők órája is pontosan járt, ráadásul idén szőrös szívűek voltak: 7 előtt be sem lehetett menni nevezni, addig ki nem nyitott a rajt! Furcsa. A rajtcsomag (kroászan+ivólé) gyorsan be a kocsiba, végül 7:05-kor neki is vágtunk a bő 19 kilométeres körnek. Rögtön egy emberes emelkedőt kaptunk, messze még a vége, inkább erőltetett menetben gyalogoltunk. Nem így tett Viola, aki spéci lámpájával (kellett is arra a fél órára) vehemensen tört előre, bő egy kilométerrel később el is vesztettük szem elől a ködben. No, két partnerből maradt egy. A hajnali szürkület, és a köd miatt szinte észrevétlenül értük el a Határ-nyerget, a nagy meredeken sem estünk hanyatt. Az utolsó (legkorábban indult) gyalogosokat nem sokkal a Szépvölgyi út végét követően értük utol. Egy gyors pecsét, én csak cápázom- vagyis kísérek. Következik a hosszú lejtmenet, Fenyőgyöngyéig. Újabb pecsét, egész jó idő lesz ebből a végén. Apáthy-sziklánál viszont sehol senki. A pont 8:15-kor nyit, mi ott voltunk10-re- Viola idjee már megy a lecsóba, több mint tíz perc várakozás után- szinte másodpercre pontosan- érkezett meg a pontőr hölgy, végre megkaptuk a pecsétet. Azért ez tavaly sokkal gördülékenyebben ment.
Következett a "nemszeretem" szakasz, a sok lépcsővel lefelé. Majd hosszú aszfaltos szakasz, és ismét lépcsők lefelé. Kis kitérő a János-hegy oldalában, majd az utolsó nagy emelkedő Szépjuhásznétól a Kaán Károly kilátóig. Eddigre azért egy csokit már muszáj volt megennem, súlyos szemkopogás alakult ki. A pontőr fent a kilátóban, de ráérünk, eddig sem siettünk túlzottan. Végül csak megkezdhettük az utolsó nagy lejtőzést Nagyrét felé. A lapos vége azért megtréfálhatja az embert, mindkettőnk úgy emlékezett ez rövidebb szakasz. Nagyréten az utolsó ellenőrző pont, frissítőnek tavalyi (2013-as) szaloncukrokkal. Innen már csak 920 méter, és egy kis pukli van vissza. A célba jó hangulatban érkeztünk, de örömünk nem tartott sokáig. Oké, 10 óráig lehet nevezni a túrára, és indulni, de a cél is zárva volt, 9:45-ig. Mennyi az idő, 9:28? Tehát viszonylag kényelmes tempóban, bő ötperces szünetel is simán megvan a kitűzött 2:30-as idő? Beírhatunk fejenként egy piros pontot. Míg a lányok a cél regisztrációra vártak, addig átvettem a nedves ruháimat- ezer hála és köszönet érte!
Igaz, a beérkeztetésnél mindenki bediktálta a valós befutó idejét, de mint kívülálló, nem volt felhőtlen az élmény. Miért?
Tavaly a nevezést korábban megkezdhettük, hogy 7:00-kor már induljunk is. Ehhez bemehettünk a kinti hűvösből. A pontok nyitvatartása is futóbarátabb volt, minimálisan gyorsabb tempómmal is úgy értem az összes ep-re, hogy nyújthattam az itinerem pecsétért. Ha csak félig, de a cél is nyitva volt már 9 óra táján. Az más kérdés, hogy a rengeteg nevező miatt a cél regisztráció csúszott, valószínűleg ezt akarták elkerülni a később nyitó céllal. Összegezve, idén jóval nehezebb dolga lett a futóknak. Aki 2 óra, vagy annál jobb időt tud ezen a körön, az vagy várt a pontőrre, és a célban is, vagy később rajtol amivel bevállalja, hogy az úton végig előzni kénytelen a gyalogos sporttársakat. Ami nem egyszerű mindenhol. Bár nekem egy szavam nem lehet, csak kocáztam a túrán, meglett a mai edzésadag.
Még átnézem a biciklit a holnapi szezonzáró etyeki futamra- ami a Korda Filmstúdió területén lesz, nem gyakran van lehetőség benézni a kulisszák mögé, jó móka a szurkolás is. Mikor fiúknak-lányoknak kiabálnak, akik az oxigénhiánytól azt sem tudják, hol vannak, ég az egész testük a tejsavtól, de hajtja őket az adrenalin- a legjámborabb lélekből is "kihozza az állatot".
Találkozunk holnap?

Itt találkozunk 2014-ben

Jöjjön tehát a nagy bejelentés, a 2014-es szezonban mely eseményeken leszek ott biztosan. Vagy legalább erősen remélem, eljutok.

Nézzük először az előszezont:

Nálam áprilisig tart, az alapozás nagyja. Viszont a teljesítménytúrákon futni- remek állóképességi edzések, 2-3 óra jó levegőn, jobb mint egy óra alatt átfagyni a nyeregben, vagy órákon át görgőzni.

Első héten máris lesz lehetőség- a Búék20 egy jól szervezett, népszerű túra. Aki futni szeretné, érdemes a rajt nyitásakor indulnia. Most nem tervezek rekord döntést, mert vasárnap megyünk „New Yorkba”. A Supercross sorozat záró állomását az etyeki Korda filmstúdió díszletei között rendezik, már alig várom! Jó idő várható.

Janiár 12-e, a Téli Gyermekvasút 20-as távján tervezek 2,5 órányi mozgást. Kis szünet, majd ha a hóhelyzet is úgy akarja, január 25. Téli Mátra XL. Mindenképpen felkészülésnek szánom. Február 1, Téli Tihany. Igaz, alig 20km, de elég sok szintemelkedéssel. Tavaly végig esett az eső, idén kipróbálnám szárazon. Február 8, egy laza negyvenes a Téli Margitán.

Március adja a felkészülésem gerincét: ha jól alakul, bő egy hetes edzőtábor Horvátországban ahol edzés-evés-alvás körben fognak telni napjaim. A terv kb. 40 óra, és 1000km gyűjtése.

Amint megjöttünk, már nyakamon is az előszezon fő eseménye: március 29. Bakony 50. 2008-ban már futottam 5,5 órát, meglátom idén mi sül ki. Igaz, könnyebb is lett a nyomvonal.

És máris beköszönt április, beindul a bringás szezon! Még kéretem magam, de a 12-i Kaktusbike Maratont lehet, érdemes lenne meglátogatni. Szezonnyitónak bőven jó lenne, ha mégsem akkor két héttel később: 26-a Palota Maraton, 27-e Kishegy Kupa. A lellei esemény nagyon tetszett, kár hogy az őszi elmaradt. Rövid, pörgős verseny, a szombatival együtt pont elég lesz erőfelmérőnek.

Májusban lesz 10 órás Marcaliban, pontos időpontot még nem tudok, remélem nem fog ütközni semmivel. 10-én a péceli Csunya-Kupa is ajánlott, hangulatos kis rendezvény.

Muszáj lesz magyar maraton kupafutamon is indulnom, hogy gyűljön a versenykilométer. 17-én a Bakonyerdő Maratonon fogok rajthoz állni. 31-e, a Nyugat Maraton Kupa első állomása Eplényben. A másnapi XCO versenyen még gondolkodom, de muszáj lesz pihennem, mert következik június 7-8. Festina 24 órás MTB verseny. Ez lesz az egyik fő verseny idén. 2005 után, a fő célom a teljesítés. Az is nagy eredmény lesz, ha nagy kiborulások nélkül, „csak úgy” végigtekerem. Ideális esetben nem lesz kánikula, de éjjel sem kell fagyoskodnunk. Ezután kis pihenőt tartok, a 21-i MTB Piknik, majd a 28-i Drótszamár Fesztivál, amolyan tingli-tangli buli futamra lesz jó.

Július 12, Salzkammergut Trophy. Mivel a maraton Masters EB idénre a nagy gigamaraton B távja lesz az eddigi gyakorlattal szemben, február végéig kell eldöntenem hogy engedek-e a csábításnak és bevállalom a 200+km-es A távot. Ami viszont biztosabb, a 20-i EKDigital Maraton Tarjánban, majd egy tétova próbálkozás részemről, Mayer Balázst segítem (vagy inkább hátráltatom) a zánkai 24 órás verseny duó kategóriában.

Augusztus. Lehetne megint dupla hétvégét csinálni Underworld Kupa+Nyugat Maraton Kupa futamokkal, de valahogy mégis inkább Svitben töltjük a hosszú hétvégét, a háromnapos Horal Touron. Ez a verseny nagyon bejött. Ha az osztrák maratont nem számítom, ez a második fő bringás verseny 2014-re. Augusztus 8-10, remek a hely! 23-án Bölcske Maratonnal véget ér a Mountainbike Challange sorozat.

Szeptemberben egy lelazító 10 órás verseny a Holdfényliget parkban. A vége pedig 28-i Kishegy Kupa, és az október 5-i Nyugat Maraton Kupa záró fordulóval lesz teljes.

Igyekeztem idén inkább „hegyezni” a szezont, nem forgácsolni a figyelmem mindenhol úgysem lehet indulni. Nem is kell. A fő versenyek miatt, kénytelen leszek több sorozatban lemondani a jó összetett helyezésről. Továbbá még nem teljes a lista, például a maraton ob (igen, kisbetűvel) időpontja még mindig nem nyilvános. Ne is idegeskedjek, még csak január van, meg amúgy sem vagyok esélyes a dobogóra. Mit akarok?