Még a nagy szabadság előtt elkészült a fürdőszoba felújítása, ami a burkolat és a szerelvények cseréjét jelentette, azóta találtunk polcos szekrényt. Izgalmas, ugye?
A két hetes leállás szó szerint értendő. Első héten elutaztunk Regécre, egy kis borsodi faluba ahol térerő igazán csak a várban van, a faluból egy könnyed 2,5 km hegyi sétával megoldható. Szóval inkább "kihúztuk a dugót" és úgy pihentünk, mint a hús-vér emberek. Kis kirándulások, túrák, Magonc felfedezte a játszóteret, és persze mindenkivel összeismerkedett. Ide, az időjárás előrejelzések miatt úgy döntöttem a Meridát visszük. Az OnOne ünneplős bicikli, nem akartam összekoszolni.
Szóval a második nap a füzéri vár megcsodálása után sikerült is tenni egy nagyobb kört két keréken. Csak azzal nem számoltam, hogy az utóbbi időben mintha elfelejtettem volna biciklizni. Oké, köves, nedves volt a K jelzés meg emelkedett is fenemód, de hogy biciklivel nehezített gyalogtúra legyen az első pár kilométer... Szánalmas. Ja, igen, a Merida a "büntetésből kapott" bringa. Azért csak vége lett a köveken sétálásnak, irány a K+. Itt az utat teljes szélességében elfoglaló pocsolyáknak örülhettem. Nem akartam úgy kinézni, mint az erdő lakói, így itt is sétáltam. Mondjuk jó volt a levegő. Jó döntés volt a Meridát hozni ide, a sárba, mocsokba. Aztán ezt azért átgondoltam párszor, mert a K+ majd S+ útvonalak nagyon szuperek voltak. Bár a jelzések nincsenek mindenhol, emiatt sokat forgattam a térképet, de az ösztönöm jól súgott. Az aszfaltos úton erőt és sebességet gyűjtöttem, egy utolsó nagy falathoz. Óhutáról terepen fel a regéci várhoz. A technika jól bírta (mint mindig), én kevésbé (mint mostanában). Azért összejött 2,5 óra tekerés.
Következő nap túracipőt húztunk. Délelőtt felmentünk a várba (nem, nem fészbukolni), Magonc ellenőrizte minden rendben zajlik az ásatáson. A várat folyamatosan tárják fel, építik-szépítik. Majd megnéztük még a Fehér-kutat is, szép kört tettünk meg.
Egy átstartolást követően, pénteken már Ajkán ébredtünk. Elkezdtem legózni. Kell egy olyan kétkerekű, amivel dolgozóba mehetek, illetve előtte vagy utána egy jót tekerek a csömöri lankákon. Akár több órán át (hétvégén), akár rossz időben. Mivel a személyi edzőm miatt nem mindig akkor megyek tekerni amikor kedvem van, hanem ha a lehetőség adott. Mondjuk hetente talán egyszer. Erre gyakorlatilag bármi megfelel.
Ekkor került elő a garázs mélyéről a Woodlands vázszett. Amivel 2014-ben nem tudom hogyan, de végig eufóriában, bármi hullámvölgy nélkül tekertem 24 órát. A kényelemmel úgy gondolom nem lesz gond. A geometriája is jó. Maga a váz már eléggé megviselt állapotú, de eszmei értéke miatt nincs szívem eladni, hiába rakosgattam ide-oda. Most újra aktiválom. A villa maradt Suntour XCR, egyszerű acélrugós villa, merevet nem kapok ennyiért, szóval amíg él használom. Fékek maradtak Elixir5, bár válogattam egy ideig míg találtam jó állapotú és megfelelő méretű tárcsákat. És itt jött jól, hogy talán tavaly egy Deore agyas kerékszettet. Valami Kellys trekkingben/montiban lehetett. De a lényeg, kazettás agy és hat csavaros féktárcsával használható. Ami pont volt. Szóval alakul a low budget. Egy másik, szintén olcsón szerzett kerékszettről átraktam a Rapid Rob gumikat. Ezek amolyan mindenesek. A többi alkatrész is a felhalmozott készletből jött: karbon kormány (640-es!!), zöld bilincses markolat, alu nyeregcső és a nyereg (aminek huzata azóta sajnos felhasadt). Eljutottam az utolsó kérdéshez, amin már tépelődöm egy ideje. Az 1x10 bevált, de erre a bringára nem akartam. Mert úgy nem sok értelme van, két hasonló tudású monti az egyiket sarazni viszem a másikat nem. Kalapban volt még más lehetőség is, az edzős 26-os montin (a fehér) 1x8 van/volt. Ez is bevált, nem meredek helyeken nekem elég is. Ennek hatására vágtam bele az 1x10-be is. Szóval fel a váltót, váltókart, bowdent... Vagy, mi lenne ha adnék még egy esélyt a szingli életérzésnek? Tudom, normális ember ilyet nem csinál, hogy leszereli a biciklijéről a váltót. 2013-ban más indíttatásból, de egysebességes montival versenyeztem is. 26-os kerék, alu váz, merev villa, kanti fék. Mi lenne, ha most "poénból" megraknám a közeli helyeket, de egy áttétellel? Meg tudom magyarázni, miért jó ez nekem. Nem időre megyek, a jelenlegi helyzetben edzéstervről, szisztematikus edzésről kár beszélni, amennyit az elmúlt egy évben bringáztam, nos... ennél simán van, aki többet fut. Ha meg mégis puhány leszek, felrakok valami váltószettet. Addig marad ez elöl 38, hátul 21 fogas összeállítás. Mindez egy remek KMC Z50 lánccal, amit láncfeszítő tart feszesen és vezet a lánckerék alá. Azt elmondhatom már előre, miután beállítottam a láncvonalat azóta egyszer sem esett le a lánc.
Az első próba jól sikerült. Valami oknál fogva, akkor is és azóta folyamatosan "ideálisak" a körülmények a teszteléshez. Első nap Ajkáról indulva terepen Kislőd, majd a Csurgó-kút volt az úticél. Onnan minél több terepen vissza. Alapvetően nem volt "brutális" menet, sokkal jobban zavart, hogy errefelé nem járnak olyan sokan az erdőbe túrázni, a jelzett utak is sok helyen botrányos állapotban vannak. Mondjuk a 29er "átmegy mindenen", nem volt probléma néhány száz faág és egyebek. Egy emelkedőn toltam, de az rendes montival is komoly feladat középső tányéron.
Következő nap, merészkedjünk messzebbre. Első tervem az volt, hogy terepen Szentgálig (eddig kellően lapos), majd onnan az egykori herendi maraton vonalán Márkóig aztán ott kitalálom merre haza. Az esti viharnak köszönhetően az első kilométer után úgy néztem ki (megint) mint a varacskos disznó. Zúgó patakok, vízátfolyások vagy csak sima pocsolyák biztosították a sár utánpótlást. Én meg inkább a vízbe mentem, itt az agyagos talajon ez a jobb döntés. És az áttétellel sem volt probléma! Pont úgy hullámzott a terep, amivel tudtam tartani mindig egy jó pedálcsapást. Lefelé meg nem engedtem a csúszós talajon. A kislődi kalandparktól indul egy hosszú, pár fokos emelkedő. Nem meredek, de van negyed óra biztosan. No kérem, itt ideálisak voltak a körülmények! Optimális fordulatszám, alulról víz, felülről napsütés... pazar. Aztán jött a lejtő, és ugye az egy sebesség hátránya. Legalább pihentem egy jót. Szentgálról végül mégis Herend felé kanyarodtam, a jobban ismert Bakony25-öt akartam inkább megtekerni. Herendről végeláthatatlan hosszú aszfaltos emelkedő visz fel, majdnem egészen az elhagyott katonai létesítményig. Pihenni alig lehet, és a meredekség miatt inkább kiállva lehetett haladni. Feljebb még erősített a hegy. Bennem volt két óra tekerés, muszáj volt megállnom enni valamit. A tetejére azért toltam. De vége lett ennek is, és jött a jól megérdemelt lejtő. Sárral, sima vizes kiálló kövekkel, faágakkal. No, itt kellett volna letenni a bringát, és keresni valami nyugágyat pihenéshez. A fő gond az volt, hogy nem tankoltam fel rendesen biciklizés előtt. És itt jobban szívja az energiát a tekerés. Amolyan emelkedőn mindent, lejtőn semmit váltakozik. Nincs olyan, hogy visszakapcsolok, és szépen felmegyek mókuskerekezve. Csehbánya után már puding voltam, egyből az aszfaltos rövidítés felé kormányoztam. A tekerés végén bringa mosás. Másodszor.
Hétfő pihenőnap, szerencsére ekkor zuhogott az eső fél napon keresztül. A sárban az a jó, hogy nem porzik. Szóval kedden ismét felnyergeltem, taposó pedállal mert a montis cipő még mindig vizes volt. Egy könnyedebb feladatot tűztem ki, a Kab-hegy meghódítását ami majdnem pontosan 600 méter magas csúcs. László forrásig aszfalton, aztán be az erdőbe. Itt akkorát sikerült esnem, szó szerint pofára hogy ihaj! Mentem talán 100 métert, éppen felértem a kis emelkedőre, mikor az első kerék megsüllyedt a puha sárban, az meg nem eresztette így átestem a kormány felett. Aztán még a biciklivel is betakaróztam. Az összes bibim telement masszívan sárral, alig győztem a bringáról levakarni. Ezt leszámítva eseménytelen volt a mai nap, két emelkedőt kivéve mindenhol felgurultam. Lett 3 óra, de sokkal jobban esett, mint a vasárnapi nagy menet.
Összegzés, tanulság? Három nap biciklizés, háromszor mostam, vakartam utána a bringát. Csúszkáltam, tapostam, patakból ittam. Mindezt meg lehet tenni más biciklivel is. Csak a váltósnál még vannak plusz alkatrészek amiknek árt ha ilyen kemény kiképzést kapnak. A többi alkatrész sem szereti, de azok minimálisan kellenek egy jóleső tekeréshez. És ez a lényeg, hogy jól érezd magad anélkül, hogy a technika miatt aggódnál.
