VS, vagyis melyik a jobb: 26 vagy 29"?

Régen jelentkeztem friss anyaggal. Ennek több oka is van, az egyik egy sajnálatos baleset. Erről is lesz cikk, amint jut rá időm.
Az egész sztori (ez a 29-ezés) azért van, mert kíváncsi vagyok. Sokan dícsérték, hogy milyen jó. Igazán akkor határoztam el magam, mikor két hét alatt kb. 20 defektet javítottam. Jövőre biztosan tubeless rendszerre váltok. Az meg magával hoz még néhány változást, tehát nyitott a kérdés: milyen gumit vegyek? Jó továbbra is a 26-os, vagy cseréljem az egész bringát 29-esre? Melyik lesz a jó nekem? Ezt csak én tudom eldönteni, ne befolyásoljon más véleménye.
Visszatérve, az első menetpróbán tapasztaltakra: a 29-es nagyon megy. Brutál módon, főleg lefelé. Aztán rájöttem, hogy gyenge ujjaim a király XT fékekhez voltak szokva. A Hayes Dyno meg inkább olcsó fék. Hogy fogjon is, erősebben kell húzni. Viszont, mikor rendesen elkezdtem használni, túl jól sikerült a mutatvány. Azóta úgy visít a hátsó, mint mikor a hízó egy csípős deres novemberi hajnalon meglátja a kést. Ezt leszámítva, a nálam töltött pár napot zokszó nélkül viselte.
Az első kör, körök benyomása nem hiszem, hogy mérvadó lehet. Nagyon erős még az újdonság varázsa. Ezért ezt a hétvégét alaposan ki akartam használni: két nap, két bicikli, egy pálya és egy személy. A összehasonlítás akkor az igazi, ha közel azonosak a feltételek. Rapid Rob gumik, azonos nyereg és a nyereg-kormány távolság azonossága mellett plusz, hogy a két bicaj nagyjából ugyanannyiért érhető el. A jobb felszereltségű, kisebb kerekű és a nagy kerekű, de kevésbé impozáns alkatrészlistával.
Az útvonal: Anygalföldről indulva az Erdőalja utca felől fel a Virágosnyeregig, ott rácsatlakozni a klasszikus Duna Maraton útvonalra. Pilisszentkereszt után nem egészen fel a Két Bükkfa nyeregig, hanem rögtön a S+ majd K jelzésen Dobogókőre. A rövidítés oka, hogy szombat délután három órakor sikerült elindulnom. A kilátón gyors fotó, majd irány a Királykút, kis aszfaltozás Fagyoskatonáig, P sáv míg a Z jelen vissza nem csatlakozik a Szántói nyereg fölött. Onnan már ugyanaz vissza: Hosszúhegyi út, egri vár, Üröm 10-es út. A téglagyári emelkedő szintén a késői időpont miatt maradt el, de ott már felmentem középtányéron a 29-essel is.
Vé, a meccs első félideje.
Szombat, 15 óra, rajt. Hátizsák, szerszámok, víz és zselé. Bő tíz perc bemelegítés után el is érem az első hegyet. Gyorsan lecsapom kistányérra, bár a 26T inkább trekkingre való. Erdőalja út után be a K+ ösvényre, ez elég meredek, szűk kanyargós bőven ellátva gyökérrel, kövekkel. Lihegősen, de kitekerem. Kellett gépészkedni. Kis pihenő le Üröm felé. Az intenzitást próbálom olyan erősre venni, ami reprodukálható, de mégsem esteledik rám ugyanis lámpát nem csomagoltam. A Reba teleszkóp vajpuha mozgása, ami döcögős mászás közben hátrány, itt gyorsan előnnyé változik. A terepet csak annyiból érzékelem, hogy mennyire "táncol" alattam a bringa. Leérek a hegyről, át az átmenetileg megszűnt vasúti átkelőn, be a kukoricásba. Majd jön egy "kedvenc" mászóka. 26/28, ráharapni a stucnira és gyí! Nem spórolhattam az energiával, különben visszagurulok ami elég kínos lett volna. Pilisborosjenő, el a Kevély mellett és máris Csobánkán vagyok. Jön a Hosszúhegyi út, lankás de nem rövid széles dózer emelkedő. Amolyan maratonos. A felszerelt komputeren lévő számokat szuggerálva próbáltam fokozni a tempót- hamar beletörődtem hogy vagy gyorsabban megyek, vagy haza érek. A nyereg felé jól esett a lejtő, kicsit kifújtam magam. Kicsit el Pilis-tető felé, tankolok a forrásnál közben lefagyasztom a nyelőcsövem. Kicst trélesebb szakasz következik, hullámos, kicsit köves egynyomos. Majd széles köves, immár stabil emelkedéssel. De most idejekorán elkanyarodok jobbra, a S+ felé. Nincs lejtő. De érdekes módon, a tempóváltás elég könnyen megy. Még a Matyi büfénél is, a csúcspont előtt. Gyors fotó, innen jön az eddig mumusnak számító lejtős szakasz. De most már van rugós villa, probléma elhárítva! Nem unatkoztam lefelé sem, de tudtam holnap meg fogom ismételni a kört, úgyhogy azért ne törjem össze magam, ha nem muszáj. Az erdészeti aszfalt úton volt időm összeszedni magam, lejtőn használtam a 38/11-es végáttételt, majd a Fagyoskatonánál egy agresszív balossal bekanyarodtam terepre. Ez a szakasz még merev villával sem rossz, de most mint a villám. Igen hamar leértem Pilisszentkeresztre, így nem aszfalton tekertem a Szántói nyeregig, hanem előbb a P majd Z jelzésen még többet koptattam az erdőt. A hosszúhegy visszafelé 40-45-ös tempójú száguldozás, néhol lelassulva 30-ig. Csobánkánál az utolsó előtti emelkedő, majd Pilisborosjenőnél vár a K jelzés, utolsó feladat: Köves bérc. No, itt azért volt pár hűha pillanat. A kukoricást kihagyva a 10-e úton terveztem megközelíteni a téglagyári emelkedőt, de végül kimaradt, Ürömön ért véget a mért szakasz. 61 km, 3ó30p nettó idővel. Szintemelkedés? 1000m biztosan volt. Most már van referencia idő.
eS, a második félidő.
Nyereg beállítás, hátizsák tartalmának ellenőrzése, indulás 8:20. "Végre" nem izzadtam azonnal (később sem nagyon), egy vékony kartyűt is felhúztam biztos ami biztos. De egész nap jóval hűvösebb volt, talán ez befolyásolta a teljesítményemet. A bevezető aszfaltos szakasz ugyanaz, azt  leszámítva, hogy a Kross Level B4-en tripla hajtómű van. De juszt sem használom a kistányért! A Virágosnyereg felé a K+-on rögtön problémám adódott, ugyanis nem fért el a kormány két fa között. Egy rossz nyomválasztást leszámítva, ezzel is kitekertem. Jöjjön a lejtő, úgy igazán!, Nos, nagyon hamar kiderült a nyilvánvaló: XCR teleszkóptól az ember ne várjon finom működést. Egy merev villánál azért sokkal kényelmesebb. A fék még mindig visít. Lehet, nem kellene használnom... Köves bérc felé mászva a meredek utcán középtányéron, nincs is ennél jobb a világon. Komputer híján csak magamra tudtam hagyatkozni, mi az a tempó, ami jó. Sokkal gyorsabban úgysem mentem az első naphoz képest, hamar visszaütött volna. Ami a bringát illeti, az első szó ami eszembe jut: bizalom. Annyira stabil még így, gyorszáras kerekekkel, nem kell aggódnom a gödrök, kövek miatt. Valószínű így lennék egy 26-os esetében is, de itt jóval hamarabb megbarátkoztam  a technikával. Mint annak idején a prototípus karbon monti. Nagyon sokat számít. Itt még ráadásként jön az az érzés: ez a bringa egy tank. Nem megy, hanem csörtet. A 26-os kerékszettem 2 kg, ez a WTB-kkel fűzött szett sem lehet sokkal több. Ami feltűnik még, hogy jóval kevesebbszer állok ki a nyeregből. 10:42-kor lövöm a csúcsfotót, ez kb. 2 perccel ha rosszabb a tegnapi időmnél. Vár a Királykút! Rendesen beégetem a fékbetéteket az alsó, technikásabb részen. Meg is állok állítani a féken, mintha elmászott volna. Jobb a békesség. Éhség ellen szederrel védekezem, visszaelőzök egy országútis túristát, majd a hosszú lejtőn élvezem a nagytányér előnyét: 42/12, és még nem fogyott el a fokozat.Fagyoskatonánál terepre, nem keresem a tisztább íveket, ahogy gurul a kerék, követem. Ismét Pilisszentkereszt, majd Csobánka, egri vár és a Köves bérc. Másodszor már jóval könnyebben és (érzésre) gyorsabban jövök le, más nyomot is használok. Kiérek a 10-es útra, még kb. egy kilométer. Nem sprintelek. Nem most kell megnyerni, ha gyorsabb voltam, ez a pár másodperc már nem számít. Ha lassabb, akkor felesleges is. Üröm tábla, mennyi az idő? 12:02. Értem. Szóval kulacs töltésekkel, fotózással, szereléssel és szedrezéssel _együtt_ 3ó42p. Ha csak az időt nézem, akkor vehetem döntetlenre. Amennyi különbség lehet a nettő időkben, annyi eltérés simán kijöhet két napi forma között. 210, vagy 211 perc? Minimális. Viszont ha azt nézem, hogy a két bringa nem egy súlycsoportban játszik (sem össztömeg, sem alkatrészek terén), nos ez már eléggé elgondolkodtató. Teljesen más világ a kettő. A 29-es szinte minden alkatrésze nagyobb, nehezebb mint a 26-osé, mégis érzésre "beállított" intenzitás mellett egy több órás körön is minimális különbség mutatkozott. Könnyen a 29-es javára fordítható a játék. Az üléspozíció jóval komfortosabb a derekamnak, ráadásul végtelenül stabil a paripa. Ez nagy előny, hiszen sokat kell még tanulnom lejtőzésből. Akkor valahogy hiányoztam az iskolából. Van benne anyag, mondhatni. Ez alatt azt érzem, hogy bringázom, nem valami kis pattogó gyerekbicikli hátán ülök- persze erősen sarkítva. Igaz, hogy gyors. váltott kanyarokban szenvedős, de egy maraton versenyen ilyenből nem sok van, másrészt ez egy igazából belépő modell. Nehéz kerekek, gumik. Nem versenyzésre ajánlott. De tesztelni, kipróbálni a "29er fílinget" tökéletes. Köszönöm a lehetőséget a Bringabanda csapat szponzorának, személyesen Csaplovics Ferencnek! Némileg előrébb léptem, hogy megválaszoljam a négymillió forintos kérdést.