Ez a történet nem mai, lassan fél éves. De maradandó élményt, emlékeket adott. A skála mindkét végéről.
Április, tavasz, húsvét. Már nem emlékszem, pontosan milyen apropóból, de kitaláltam, hogy "szaladjunk le" Olaszországba, a húsvéti hétvégével max. egy szabadnapomba kerül. Felcsaptuk a nagy szállásfoglaló oldalt, aztán gyors tanakodás következett: mi legyen az úticél? Mivel utazzunk? Eljátszottam azért a gondolattal, hogy repcsivel. De összességében csak a déli rész felé lett volna jobb, arra meg kevesebb vagy más a látnivaló, macerás az ottani közlekedés, szóval jön velünk MOM. Vagy nem. Mert éppen téli pihenőjét töltötte, mi meg a családba frissen érkezett small block-os Suzukival jártunk. Ha valami baja van, jöjjön ki hamar. Már majdnem bevállaltam volna a kis bevásárlókocsival is (hiszen 2012-ben egészen Trogirig mentünk egy szusszra), de győzött a kényelem, a modernebb konstrukció. És persze A csomagtartó. A téli állás után, már március végén esedékes is volt a téli bunda nyárira cserélése, irány a gumis műhely. De előtte persze a kopottak helyett keresnem kellett újat. Ilyenkor azért inkább a japán doxa felé hajlottam volna, de sikerült jó áron találnom megfelelő méretű és minőségű használtat (fúj-fúj, ide köpjetek). Akku töltőre, mert kevés benne az akarat. Elgurulok a doktor bácsihoz, hátul a nyolc kerék. Állnék be a műhelybe, annyi elektron nem maradt az akksiban, ami egy bicikli villogót meghajtana, nem egy önindítót. Aztán közben kiderült, a 130 feletti kormány rázás az egyik hátsó felni hibájából adódott. Gumi szerelés, egy felni ment a görgőshöz. Mi meg az akkumulátor boltba. Annyira nem örültem neki, de ezek kopó alkatrészek, szóval összességében még mindig jó. Azért ha Olaszország közepén száll el az akksi, az annyira nem vidám sztori. Persze akinek elmesélem, kibicnek ugye semmi sem drága. Autó felkészítve az útra.
Szóval, még fizikailag hárman, de gyakorlatilag négyen indultunk neki a nagyvilágnak. Hova is? Ravennába. Közben persze Modena, és Bologna felé kanyarodunk, van ott valami Ferrari meg Ducati múzeum. Így a család minden tagjának lesz érdekes program. A Ferrari nem is tudom ki miatt, de elsősorban nem én akartam. :) Aztán Ravennából elgurulhatunk San Marino felé, onnan már tényleg nincs messze. Három nap, tömény izgalom ezért hazafelé megszállunk Ljubljana mellett, így frissen kipihenten érkezünk vasárnap délután.
Rajt szombaton egy órakor, éjjel. Lentinél léptük át a "határt". Egy elhagyatott, ablaktalan viskót képzeljen el mindenki, aki még a módszerváltás előtt ment külföldre annak sokkoló lehet a látvány. Gyorsan elértük az autópályát, innen sima az út. Vagyis majdnem. Ljubljana környékén kicsit elbambultam, aztán csak azt vettem észre hogy nagyon rossz irányba megyünk. Bő fél órába, és 50 km-be került. Ezután nem sokkal fel is kelt a Nap.
A szlovén-olasz határon hasonlóan könnyen jutottunk át. Aztán feltűnt, hogy merül a telefon akksija. Telefonra GPS ugye offline (de friss) térképpel (még a roaming free idők előtt járunk), csak ugye a töltőt hagytuk otthon- minek az? Persze vannak táblák, de ha lehajtunk a pályáról, hogyan találjuk el a célt? Az elosztós töltő inkább feladta a harcot. Első napra, az odaútra tettük a berregős múzeumokat, friss fejjel könnyebben bír ki az ember hosszabb távot úton. Mire Modenába értünk, 17%-ra esett a keret. egy idegen országban, kis város akárhányadik utcájából elmenni egy szintén eldugott másik helyre... Nem voltam túl nyugodt. Éppen emiatt inkább röviden csak körbeszaladtunk a múzeumban. Nos, amit ott láttunk tényleg a csoda. A tárlat persze erősen F1-központú, az egykor használt versenyautók viszont "barn find" állapotúak, egy sem volt kisuvickolva, OT vizsgára felkészítve. És mindegyik körül egy méterre kordon. És akkor magyarázd meg az autóőrült másfél évesnek, hogy mindent a szemnek semmit a kéznek. Legyen elég annyi, hogy kitört a világháború. Az összes.
Fenti okból kifolyólag ki is hagytuk Enzo Ferrari szülőházában kialakított tárlatot, pedig az állítólag jobb, közvetlenebb. Talán egyszer.
Töltő kell, de azonnal. Az olaszok a magyarral rokon nép, ott is alig beszélnek idegen nyelvet, mondjuk angolt. De inkább egyáltalán nem. Az első helyen nem jártunk sikerrel. Akkor szerencse fel, irány Bologna de nem az autópályán. Hátha lesz útközben benzinkút, bolt vagy ilyesmi. Lett. Csak töltő nem- mondjuk adtak volna, de nem elvitelre. Meg amúgy is mindjárt kezdődik a szieszta. Szép! Viszont itt van a közelben egy kínai bolt, ott árulnak ilyet. Ez nem vicc! Mint az Asia Center, csak kicsiben és kicióccó helyett van a Bon Giorno. Megmenekültünk, már tudjuk, merre lesz az előre!
A Ducati múzeumba a babkocsi miatt nem a hivatalos főbejáraton jutottunk be, hanem hátul, az üzem felől. Mindenki kedves segítőkész volt, nem kellett mutogatnunk. A telefon para elmúlásával sokkal jobban át tudtunk szellemülni a hely hangulatához.
Ebéd után jött az utolsó etap, irány a szállás. Főúton, mert drága az autópálya (nem lett volna arra a kis szakaszra). Péntek délután, Bolognán keresztül. És az alapjárat elkezd menni fel, le, fel, le. Gyanúsan erőtlen a kocsi. Aztán elmegy az alapjárat, 2000 fordulat alatt három hengerezik- pedig nem ezres Swift, kell a 4. is. Mondom, péntek délutáni csúcsban volt vagy 30 Celsius fok. Plusz egyszer kinyílt menet közben a hanyagul lecsapott csomagtérajtó. Mázli, hogy a babakocsi, kismotor, bőrőndök közül semmi nem borult ki. Én viszont igen. Nem kicsit, nagyon. Másfél órába telt átjutni a városon, jutalmul a check engine is kigyulladt. Benzinkúton pingvinezés, inkább tegyük le a kocsit, holnap hideg fejjel és motorral hátha előrébb jutok. Azt mondanom sem kell, szombat délutánra mindenki eldobja a munkát, a Húsvét miatt kb. esélytelennek láttam, hogy egy helyi szaki megjavítsa a kocsit. Pláne, ha még alkatrész is kell hozzá. Megrendült a bizalom MOM felé. Meg persze tankolni is kellene, de péntek délutántól önkiszolgáló a kutak többsége. Ahol nem, az amúgy sem olcsó benzinre jön a kiszolgálási felár. És ugye nem tudom tele tölteni így a tankot, aztán számolgathatom mennyi nyál kell ami elég a határig. Mert az nyilvánvaló, hogy innen csak egy irányba fogunk menni, haza. San Marino meg vár. haha
A szállásunk korrekt, gyerekbarát, cicákkal. Voltak még rajtunk kívül családok gyerekkel, ez a része rendben volt. Parkolóhely a ház előtt. Közben kértem telefonos segítséget, de nem találtam meg a hiba okát. Ilyenkor jön az újratervezés. Másik szállást lemondani, így a teljes utolsó nap az utazásé lehet, egy fenékkel. Csak a városból kell kijutni, fel a pályára, és beállni egy kellemes tempóra, és azt tartani.
Első nap, 1000 km és egy kisebb agybaj lábon kihordása után még gyorsan körülnéztünk, de nem kellett esti mese.
Vasárnap városnézés, a kellemes kora nyári időben Amikor itt volt 20 ott már inkább 30 fok, és sütött a Nap. N+1 templomban, és múzeumban jártunk ettünk igazi gelato-t... Aztán délutánra megjött a vihar. Pont, mire Magonc kidőlt az egész napos pörgés után. A visszaút igaz csak 10 percig tartott, de bugyogóig áztunk. Erre ébredni elég nagy sokk, azért sikerült megnyugtatni, és este remekül aludt. Mi is. A helyszíneket annyira nem követtem, de voltunk a városi bazilikában, Dante sírjánál, mindenféle tornyokat láttunk. Erről majd Orsi mesél.
A módosított terv szerint vasárnap reggel kényelmesen összepakoltunk, még vettünk volna elemózsiát az útra. De MINDEN zárva volt. Itt komolyan veszik a katolikus ünnepnapokat. Még egy száraz zsemlét sem találtunk- bár ott nem zsemlét esznek. Legalább a forgalom is minimális volt, szinte senki az utakon. A hazaúton csak egy hosszabb eső zavart, néhol kellemetlenül le kellett lassítani hogy lássunk is valamit. De előztünk motorost, az út felett kb. 10 centivel a vízen járt. Meg ugye a fizetőkapu, alapjárat nélkül, dadogó motorral egy önkiszolgáló automatát kell kezelni. És azért hatalmas mázlink volt, még Modenát elhagyva láttunk a szembe oldalon egy több kilométeres dugót. No, ott biztosan befonom a szemöldököm. Vagy ott sátorozunk estig, míg mindenki hazamegy. A család kétharmada (háromnegyede?) aludt, szinte végig.
Remek három napot töltöttünk el délen, csak MOM miatt kicsit keserű a szánk íze.
ui.: Egy kiszakadt vákuumcső okozta a galibát, 1 perc alatt meggyógyult.
uii.: Rá két hétre a Suzuki akkumulátora is bedöglött
