Az elmúlt 9 hónap, és a közösen megtett 10000km után már érdemes írni egy "tesztet". Mi az ami tetszik, és mi az ami nem a Ford Focus kombiban.
Nem tudok olyan hosszú referencia listát felmutatni, mint az autós újságírók, amit leírok sportszakmailag nem megalapozott. Szubjektív vélemény.
Már leírtam, hogyan sikerült megtalálni Őt
Röviden összefoglalnám a sztorit, kattintáshoz lusták kedvéért:
Mivel már untam az abszolút megbízható, jól felszerelt Suzukit (benzinkútra mindig vittem kanát, hogy lehessen belőle lefejteni benzint, olyan keveset fogyaszt), meg ugye hirtelen elszórni való tőke is összeállt, indulhatott a herda. Maximum pár havi fizetést tessék elképzelni, mint pénzmag így hiába a legnépszerűbb használt autó idén a BMW 3-as típusa (döbbenetes mennyiséget hoztak magyarországra 2014-ben), nem számoltam vele. Gyorsan kijött a matek, hogy ezredforduló környékén gyártott, alsó közepes méretű lesz a kiszemelt, a biztonság kedvéért és a futásteljesítmény miatt benzin motorral. Első lépés mindenképpen nézzük meg alaposan. Hiszen sokféle típus van, mindegyik már kimondottan megbízható (persze ezt befolyásolja az előző tulaj(ok) hozzáállása), tehát ami nem tetszik nyugodtan ki is ikszelhetjük a keresőből. Majd jön a hozzáértők véleményének összegyűjtése. Például itt egész alapos, és objektív képet kaphat az ember. Egy-egy ember véleményét kezeljük kellő gyanakvással.
Esetünkben a választás gyorsan ment, a külső szerencsére nem takar nagyon problémás technikát. Már csak a megfelelő darabot kellett megtalálni, ami egy Focus esetén még ha kombi sem túl bonyolult- több száz eladót találni mindegyik kiadásból.
Aztán mikor ott állsz előtte, felgyorsulnak az események.
Papírmunka gyorsan flottul ment (főleg mivel egy normális, becsületes kereskedő végezte), a kesztyűtartóban szervizkönyv igaz nem végig pecsételve, de reális volt a 192000 km futás sugallta állapot. Az előző tulaj elérhetőségével, ha szeretnék írhatok neki. Nem kell időutazó féreglyukat kutatnom, hogy mondjuk hogyan lehet kevesebb km, ha még a füzetben is többet igazoltak vissza több évvel ezelőtt. Biztosan azóta csak hátramenetben használták.
Első benyomás: kényelmesek az ülések, és némi oldaltartásuk is van. Látszik, hogy a tervezők a belsp tér dizájnjával is foglalkoztak, nem csak a külsővel. Nem elégedtek meg a másolással (saját modelljük, vagy a "minta" folkszvágen aktuális generációja alapján). Mondjuk amennyit tudok az előd Escortról érthető ha tiszta lapot akartak nyitni, amibe nem fér bele, ha valami hasonlít az elődre. Nekem kimondottan bejön az ívelt műszerfal, alig találni egyenes vonalat. Nem fáj a szememnek, ha körbenézek belül. Ennek persze köze van a felszereltségnek, ami köthető a motorhoz. Négy légzsák, ami akár működhet, ha eljön az ideje. Bőrből jutott a kormányra, váltókarra, könyöklőre. Minden, de minden kézre esik. Az elektromos ablakok (mind a négy le/fel automata), a rádió alapfunkciói. Ez akkoriban nem egy modellnél vagy feláras extra, vagy elérhetetlen ergonómiai álom volt. Tetszik az ablaktörlő okos állása, lefelé nyomva addig töröl, míg lent tartom a kart. Pár cseppnél, vagy ha szembe jövő telibe fröcsköli a szélvédőt, igen praktikus. Ahogy a csomagtér nyitó gomb. Könnyű volt megszokni a Suzuki ülés melletti karját, a műszerfalra tett gomb pedig kényelmes is. Többen panaszkodnak "de hol van a kilincs" kérdéssel. De így legalább nem tudják "véletlenül" kinyitni a csomagtartót. Apropó, hátsó tér: 520, azaz ötszázhúsz liter alaphelyzetben, ablakig pakolva. Az addigi 220 után- nincsenek szavak. Az ajtó lökhárítóig leér, lecsukáshoz tartozik a szokásos mélyedés hogy ne legyen sáros a kezünk. Másnak ezek evidens dolgok, nekem használni újdonság, de a jóhoz könnyű hozzászokni. Ha lehajtjuk a hátsó üléseket, a sima, filcborítású hangárban simán lehet aludni (Orsi tesztelte, neki még hosszú is), vagy a 1,5 köbméter jól jött költözés idején. A hátsó üléstámla igaz, hogy 2:1 arányban dönthető, de az ülőlap nem. Itt elfért volna pár zsanér pluszban.
Milyen menet közben? Csendes. A modern autókkal nem veszi fel persze a versenyt, de egy gramm mániás kisautóhoz képest sokkal jobb. Az 1,8-as motor normális tempójú közlekedésre bőven elég, emelkedőkön is inkább a gázpedál állása befolyásolja a sebességet, nem a szélirány. Nyolcszáz kiló helyett közel 1,2 tonna, erre mondják hogy emberes különbség. Mégis a nagyobb ménes könnyedebben mozgatja a bódét. Ami nem döcög, dülöngél, sokkal stabilabban fekszi az utat. Mondjuk ez a többi alsó középkategóriás, hasonló tömegű autóra igaz. Az átlag 1,6-os motorhoz képest plusz 200 köbcenti több előnnyel jár. Lóerőben, nyomatékban és fékben is többet ad. A nagyobb motorhoz hátra is jár a tárcsafék. Amit csak a modellfrissítésnél kapott meg a gyengébb változat. Külön plusz, hogy a nagyobb motor tartalékot jelent, nem többlet fogyasztást. Jellemzően országúton használjuk, nagyrészt bejáratott útvonalon. Nos, 6,5-6,7 liter száz kilométeren nem kirívó érték. Persze ez feltételezi, hogy jófiú a sofőr, és megelégszik a 90-100-as tempóval. A spórolásban partner a váltó is, kategóriatársakhoz képest hosszabbra áttételezett- ebben egyezik a kis Suzukival. Nem mindegy, hogy a motor 2500-at, vagy 3000-et forog, órákon keresztül hallgatva elég zsibbasztó.
Ősszel elértük a 200000. kilométert, csodák csodája az autó nem hullott azonnal darabjaira, és vált eggyé az univerzummal.
Szerviztapasztalatokról is beszámolhatok, ha nem is hosszú a lista. Eddig volt egy olajcsere. Sima 10W40 olaj, hozzá "ezerforintos" szűrő... Mi ez, Swift? Nyilván, hosszabb távon el fog romlani ez-az, eddig működik. Amit érdemes lenne megjavítani, a műszerfal világítás, a váltókar visszahúzó rugó, és a letört antennacsonk cseréje. Ezek pepecselős munkák lesznek, mivel rejtett helyen van a gyulladás. A kiégett izzót egy perc cserélni, jól hozzáférhető helyen van, a cseréhez szerszám sem kell, csak két ujj.
Pozitív élmény volt a téli gumi beszerzése. Mivel "csak" 15 collos a kerék, kimondottan barátiak az árak. Komolyabb problémát a típushoz való acél keréktárcsák beszerzése jelentette.
Lehet óriási mázlim volt, de szerintem egyáltalán nem lehetetlen nem lefingott használt autót venni amiben van hely, kulturáltan működik, és nem annyira fapados, hogy szálka megy a hátsódba. Remélem, évekig velünk marad.
