Január ellenére bőven nem volt fagy, ennek ellenére, a szél miatt is megint addig húztam az átöltözést, amíg lehetett. Egyrészt bizakodó voltam, hátha kapunk egy bő 10 fokos "kánikulát", ami már szinte tavasz. A szélmellény is jól jöhet.
Mikor véget ért a második futam, onnan kezdve még van 30 perc a rajtunkig. Rögtön ki is gurultam a pályára, ismerkedni. Ismét egyedi stílusú lett a vonalvezetés, a körítés. Hol egy középkori városban, hol a Hellboy 2-ből ismert New York utcáin gurulhattunk. Lábmelegítővel, kabátban tettem egy óvatos kört, nehogy idő előtt elfáradjak. :) Szerszámokat letettem a technikai zónában, Orsira bíztam a kulacsom és a felesleges ruhákat, a kabáttal együtt. Úgy döntöttem, a rövidnadrág-hosszú felső összeállítás pont jó lesz öltözéknek.
Beállok a rajthoz, összpontosítok, lenézek a kormányra- jé, hol van a chip? A manóba, hiszen chip nélkül nem fogok minden körben chippanni, hiába tekerem le a 8 (reálisan nézve 7)körös versenytávot. Gyors zsiráf pozíció, nyújtom a nyakam hátha meglátom Orsit a tömegben. Lehet, hogy a kocsihoz vitte a ruhákat? Mi legyen? Közben elhangzik a "15 másodperc a rajtig", majd a síp. Nem voltam túl vidám. Szépen lassan végiggurulok a tömeg mellett, sikerül kiszúrni Orsit, rögtön letámadom: "Add ide a kabátom!" Tökutolsó plusz fél perc helyzetben vágok neki a versenynek. Felszívtam magam erősen. A középkori városban már utolértem a mezőny végét, innen a folyamatos előzés a cél, és senkit nem elengedni. Beszúrtam féktávon, kanyarban, kanyarból ki úgy gyorsítottam, mintha az életem múlna rajta. Na jó, azért mégsem, de terheltem keményen. Megelőztem Szabolcsik Jánost is, már Tóth Andrist szorongattam. "Sajnos" Szász Viktor defektet kapott, talán anélkül is utolértem volna- ez már nem derül ki. Szóval lassan utolérem egykor többet bicikliző barátomat, mikor észreveszem: mozog a fékkar. Remek! Lelazult a piszok. Minél előbb orvosolni, hogy a legkevesebb időt veszítsem. Közben annak rendje, módja szerint kezdtek visszaelőzni a srácok. Tehetetlenül hagynom kellett őket előzni. Fékezés mellett a kapaszkodás is elég nehéz fix pont híján. Mire a technikaiban meg tudtam húzni a csavart (egy örökkévalóságig tartott), újra a mezőny végére kerültem. Elszállt az ihlet. Becsületből letekertem a versenyt, a hosszú körnek hála csak eggyel kevesebbet tettem meg, mint a legjobbak. Még a technikás szakaszokon szórakoztattam magam, edzek egy jót legalább.
A cél előtt egy kis sprint, de most közel nem adtam ki magamból annyit, mint Kecskeméten.
Az eredményhirdetésen tapsoltunk a legügyesebbeknek, a versenyek szervezőinek és Steve Studionak. Nélkülük nem lenne olyan jó ez a pár hónap, köszönöm! És ez lett a téli szezon, egyben a meghosszabbított 2013-as szezon záró momentuma. Szeretném megköszönni a támogatást a csapatomnak a Bringabandának, hogy láttak abban fantáziát, hogy segítik azt a fajta (remélem) közönségszórakoztató tevékenységet, amit én versenyzésnek, más akár csak sima biciklizésnek hív.
Képeket köszönöm Sasinak, és Orsinak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése