Nem is tudom, hol kezdjem? Ha csak az eredményt írom meg, az senkit nem érdekel, vagy nem érti. A mélyére sem akarok leásni. Egyrészt nem vagyok szakértő, másrészt a bulváros "kojlóidézetes" stílust sem érzem itt megfelelőnek.
Mi történt pontosan?
A mára tervezett, Téli gyermekvasút túrát terveztem megfutni. Nem maximumon, de reménykedve egy 2 órán belüli teljesítésben. Szépen elterveztem az ébredést, mikor indulok neki, addigra Orsi már úton lesz, végül a célból visszamegyek hozzá, és együtt majszoljuk el a zsíros kenyereket.
Hatóra. Nemkelekfel. Alszomtovább. Nemérdekel. Nyolcóra. Felébredek. Milegyen? Egyedülfussak? Tízigvanrajt. Sokanlesznek. Míghezitáloköltözöm. Elindulok. Nincshideg.
Végül csak felmentem a hegyre. Ott azért nem volt olyan barátságos a reggel. Beérek a rajtul szolgáló iskolába, az utcáig áll a sor. Remek! Bő 10 perc sorbanállás, a bejáraton belül meglátom, a 20-asoknak külön soruk van. Ők alig, oké! Miből tartott volna kitenni egy táblát jól látható helyre?
Nevezek, 10 órás rajtidőt kapok. Órát nem nézem, nekivágok. Pár száz méter elmegy az igazításokkal. A bokáim nagyon merevek, furcsa és kellemetlen érzés. Ettől még darabosabb a mozgás. Azért viszonylag jól haladok. Normafa után egy hosszú lejtő, Makkosmáriánál szólnak: kihagytam az első pontot. Mázli, hogy még egyszer érinteni fogom, a Síház mellett egy autóból adják a pecsétet- kapom a tippet. Szépjuhásznéig tartó hosszú emelkedőkön végre bemelegedtem, fel tudtam venni a hétköznapokhoz képest erősebb tempót- a zihálás engedélyezett, de az emelkedőn futás nem.
A vasútállomáson jól elbújtak a pontőrök. Gyors pecsét, egy ropi és hajrá tovább! Megjegyzem, tegnap este óta az első élelmiszer amit magamhoz vettem. A Zkör turistaút a Hárs hegy körül jó alkalmat adott a tempó menésre, de közben lehetett "pihenni" is. 11:05-kor pecsételek a 10km-es ellenőrzőponton, innen elvileg még 10 km. Nem, csak 8. Akkor a két órás limit kötelező! Szépjuhászné újra, másodszor csak pecsét. Az itiner, és szintrajz tanulmányozásakor döntöttem el: innentől szabad a pálya! Két komolyabb emelkedő (P jel a Jánoshegyre, Z a Disznófőtől Normafáig) a maradék 7 kilométeren- felesleges tartalékolni. Gyaloglás is csak kritikus helyzetben engedélyezett. Ennek megfelelően vágtam neki a legmagasabb pont meghódításának. Mivel nem futottam el az elejét, bőven volt tartalék. A kilátónál rám szólt a pontőr, kaptam tőle pecsétet. Itt sem volt a klasszikus piros-fehér szövetkocka. Bár nem hiszem, hogy eltévedtem volna, de akinek számít az idő, zavarhatja a pont keresés miatti bolyongás. Hosszú lejtőzés (néhol falépcsőkön, amit utálok) Pozsonyi-hegy felé, át a Tündér-sziklákon. Disznófőn kaptam extra tevés pecsétet, bár az idő vészesen kezdett fogyni. Persze Normafán a Síházat körbejártam, sehol nem találtam a pontot. Míg jöttek gyalogosok, ők igazítottak jó helyre. Amatőr szervezési hiba, ráadásul néhány perc elment feleslegesen (Ha nem most, akkor az első alkalommal). Normafától már csak egy hosszú hajrá választott el a céltól. 12:00, vége! Beszaladok az iskola kapuján, a céllufi alatt- és áll a sor! Most már nem vagyok előzékeny, bemegyek hátha külön érkeztetik a 20-asokat. Igen, de itt is vártam pár percet. Sebaj, legalább volt időm átöltözni, visszaállni normál üzemre. Hivatalosan is két óra alatt teljesítettem a 18 km-t 580 m szintemelkedéssel. Tegnap ezt nem biztos, hogy elfogadom. De ahhoz képest, hogy reggel ki sem akartam mozdulni az ágyból, egész jól sült el.
Nézzük: 2 óra futás, éhgyomorra, 145 körüli átlagpulzussal. Három órával később semmi utózönge, vagyis az állóképesség lassacskán meglesz. A tempón még nem ártana dolgozni, arra pont jó lesz a március.
Amit viszont be kell látnom, hogy ilyen népszerű gyalogos túrán (viszonylag rövid táv(ok), fővárosi helyszínnel) nem kellene erőltetnem a futást. Amúgy hasznosak, mert pont a megfelelő terhelést biztosítják, és a szervezettség okán motivál is a teljesítményre ahelyett, hogy a környéken "lötyögnék". De a folyamatos előzések, és a nagy tömeg miatt nem szeretném más szórakozását elrontani.
Következő nagy falat egy hómentes Téli Mátra leszen, februárra pedig egy új lehetőségként, folytatom a ciklokrossz versenyeket, kiegészítve a hétvégi hosszú edzéseket.
Végére pedig az okosság: ha hezitálsz, gondolkodj el rajta, miért nem vagy biztos az ellenkezőjében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése