Ma gyalogos teljesítménytúrán voltunk, a BÚÉK 20 igen neves, hagyományosnak számító évindító túrán. Ki még eddig nem tette meg, lesétálhatja a bejgli-tarha következtében felszedett kilók miatti lelkiismeret furdalását. Sétálhatja, ennek jelentősége lesz!
Idén egyáltalán nem terveztem egyéni csúcs döntést, hiába volt a "pálya" tökéletes. Éjjel elég keveset aludtam, másrészt holnapra is kell némi energia. Szóval nyugis, nem meghalós teljesítés- emelkedőn nem szégyen a gyaloglás.
Kora reggel csatlakoztam két futótársamhoz, Renátához és Violához. Sötétben. Hűvösvölgyben, a rajt helyszínén is sötét volt, nemhiába 6:45-öt mutat az óra. A szervezők órája is pontosan járt, ráadásul idén szőrös szívűek voltak: 7 előtt be sem lehetett menni nevezni, addig ki nem nyitott a rajt! Furcsa. A rajtcsomag (kroászan+ivólé) gyorsan be a kocsiba, végül 7:05-kor neki is vágtunk a bő 19 kilométeres körnek. Rögtön egy emberes emelkedőt kaptunk, messze még a vége, inkább erőltetett menetben gyalogoltunk. Nem így tett Viola, aki spéci lámpájával (kellett is arra a fél órára) vehemensen tört előre, bő egy kilométerrel később el is vesztettük szem elől a ködben. No, két partnerből maradt egy. A hajnali szürkület, és a köd miatt szinte észrevétlenül értük el a Határ-nyerget, a nagy meredeken sem estünk hanyatt. Az utolsó (legkorábban indult) gyalogosokat nem sokkal a Szépvölgyi út végét követően értük utol. Egy gyors pecsét, én csak cápázom- vagyis kísérek. Következik a hosszú lejtmenet, Fenyőgyöngyéig. Újabb pecsét, egész jó idő lesz ebből a végén. Apáthy-sziklánál viszont sehol senki. A pont 8:15-kor nyit, mi ott voltunk10-re- Viola idjee már megy a lecsóba, több mint tíz perc várakozás után- szinte másodpercre pontosan- érkezett meg a pontőr hölgy, végre megkaptuk a pecsétet. Azért ez tavaly sokkal gördülékenyebben ment.
Következett a "nemszeretem" szakasz, a sok lépcsővel lefelé. Majd hosszú aszfaltos szakasz, és ismét lépcsők lefelé. Kis kitérő a János-hegy oldalában, majd az utolsó nagy emelkedő Szépjuhásznétól a Kaán Károly kilátóig. Eddigre azért egy csokit már muszáj volt megennem, súlyos szemkopogás alakult ki. A pontőr fent a kilátóban, de ráérünk, eddig sem siettünk túlzottan. Végül csak megkezdhettük az utolsó nagy lejtőzést Nagyrét felé. A lapos vége azért megtréfálhatja az embert, mindkettőnk úgy emlékezett ez rövidebb szakasz. Nagyréten az utolsó ellenőrző pont, frissítőnek tavalyi (2013-as) szaloncukrokkal. Innen már csak 920 méter, és egy kis pukli van vissza. A célba jó hangulatban érkeztünk, de örömünk nem tartott sokáig. Oké, 10 óráig lehet nevezni a túrára, és indulni, de a cél is zárva volt, 9:45-ig. Mennyi az idő, 9:28? Tehát viszonylag kényelmes tempóban, bő ötperces szünetel is simán megvan a kitűzött 2:30-as idő? Beírhatunk fejenként egy piros pontot. Míg a lányok a cél regisztrációra vártak, addig átvettem a nedves ruháimat- ezer hála és köszönet érte!
Igaz, a beérkeztetésnél mindenki bediktálta a valós befutó idejét, de mint kívülálló, nem volt felhőtlen az élmény. Miért?
Tavaly a nevezést korábban megkezdhettük, hogy 7:00-kor már induljunk is. Ehhez bemehettünk a kinti hűvösből. A pontok nyitvatartása is futóbarátabb volt, minimálisan gyorsabb tempómmal is úgy értem az összes ep-re, hogy nyújthattam az itinerem pecsétért. Ha csak félig, de a cél is nyitva volt már 9 óra táján. Az más kérdés, hogy a rengeteg nevező miatt a cél regisztráció csúszott, valószínűleg ezt akarták elkerülni a később nyitó céllal. Összegezve, idén jóval nehezebb dolga lett a futóknak. Aki 2 óra, vagy annál jobb időt tud ezen a körön, az vagy várt a pontőrre, és a célban is, vagy később rajtol amivel bevállalja, hogy az úton végig előzni kénytelen a gyalogos sporttársakat. Ami nem egyszerű mindenhol. Bár nekem egy szavam nem lehet, csak kocáztam a túrán, meglett a mai edzésadag.
Még átnézem a biciklit a holnapi szezonzáró etyeki futamra- ami a Korda Filmstúdió területén lesz, nem gyakran van lehetőség benézni a kulisszák mögé, jó móka a szurkolás is. Mikor fiúknak-lányoknak kiabálnak, akik az oxigénhiánytól azt sem tudják, hol vannak, ég az egész testük a tejsavtól, de hajtja őket az adrenalin- a legjámborabb lélekből is "kihozza az állatot".
Találkozunk holnap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése