Igaz, ezt a hetet "lazábbra" hagytam, így is volt 1,5 meg 2 órás görgőzés. A hosszú napon például két komplett cikokrossz Világkupa futam is belefért. Hangolódtam a hétvégére. Ha már a balassagyarmati forduló kimaradt, ha komolyan akarom venni az összetett értékelést, akkor illene a hátra lévő két futamon célba érnem.
Szóval edzésben könnyebb, munkában erősebb hét után még egy kis szó szerint állóképességi foglalkozást tartottunk. Edzésnek nem nevezném a boltokból ki-be járkálst, azért este nem kellett ringatni.
Szeretem a Supercross sorozatban, hogy mindig egyre közelebb vannak nekem a futamok. Imre Zsolt segítségével, az utazásra sem volt gondom, úri helyet kaptam.
Taktikusan minél tovább halogattam az átöltözést, ezzel együtt melegítést/pályabejárást. Mondhatni elszoktam a hidegben tekeréstől. Kényelmes a jó meleg szobában görgőzni. :)
A futamom előtt tudtam menni két közepes tempójú kört. Röviden a pálya: Első két perc tetszett, főleg a hirtelen meredekek. A hátsó rész annyira nem, volt két dupla akadály, de a palánkok meglepően közel voltak egymáshoz. Amúgy a pálya nagy része lapos, egyenes, kemény talajú vagy bitumenes szakaszokból épült fel, a kanyarok jó részét is könnyen meg lehetett oldani fékezés nélkül, ami a lendület megtartása miatt fontos. A sorozatos defektek elharapózása ellen a pályán gyors nyomvonal módosítás segített, a Master 2 mezőnyének így pórul járt versenyzői velünk indulhattak a harmadik futamban.
Szóval, sok egyenes, nagy tempó= bolyozás. Amit utálok. Annyit azért kitűztem célként, hogy 1 kör hátránnyal fejezzem be a 8 (vagy 9) körös versenyt.
A rajtnál beragadtam, ahogy kell. Ráadásul csak sokára tudtam megelőzni egy nálam lassabb srácot. De nem baj, legalább lesz motiváció. A pálya elég szélesre sikerült, viszonylag hamar széthúzódott a mezőny. Az első pár körben küzdöttem az akadályokkal. Milyen tempóban közelítsem meg, mennyit fékezzek (kb. 30-as tempóról érdemes, olyan gyorsan nem tudok futni), mikor ugorjak le, a két palánk között rövidet, vagy hosszút lépjek...
A második körben a híd után Szmolka Feri esett egy embereset. Nem pattant fel rögtön a bringára, remélem nem lett komoly baja.
Aztán elkezdődött a macska-egér játék: Míg a kör elején el tudtam távolodni pár másodpercre, az akadályokig, de legkésőbb a kör utolsó bitumenes szakaszára visszaért rám egy pár fős csoport. 13-17. helyet foglaltuk el. Közülük Szász Viktorra figyeltem, vele hasonló pontszámmal állok. És csak az ötödik körben lettem "elméletimásodik", mikor Fejes Gábor lekörözött. És végre sikerrel jártam, ugyanekkor sikerült tartósan elszakadnom közvetlen üldözőimtől. Tudtam előre figyelni. Jé, bő száz méterrel előttem vannak ketten, mi lenne ha utolérném őket? Eddig is már a fülemen vettem a levegőt, de átálltam bőrlégzésre. Taknyom-nyálam összefolyt, az adrenalin az agyam, a tejsav az izmaim öntötte el. Sikerült is néhány másodpercet hoznom. Amit a következő körben el is dobtam, mert a patak túloldalán folyó versenyt néztem, és jól elvétettem a lassítót (ami inkább S kombináció, lendületből teljesíthető). Az utolsó, nyolcadik körre már nem kellett volna kimennem: görcs, oxigénhiány- szép dolog a kerékpározás, egészséges! Főleg fagypont közelében, maximális pulzushoz közel.
Mikor beértem a célba, kedvem támadt volna összecsuklani. Ez egy nagyon kemény menet volt, 0 másodperc pihenéssel végig nyélen. A kecskeméti pálya egy új szín, eddigiekhez nem hasonlító nyomvonala inkább érdekes volt. A hosszú egyenesek nem hiányoztak, ennek ellenére kihoztam a maximumot, és ebben a technika is maximálisan segített. Mire véget ér a szezon, addigra bele is jövök. :) De idén úgyis csak "bohóckodásnak" veszem ezt a terepezést. Technikailag mindenképpen hasznos, emellett talán segít elkerülni a totális belassulást, amit a monoton 130-135 pulzussal végzett edzések okozhatnak. Tavasszal nem lesz olyan nehéz a résztávozás megkezdése.
Még ettük az iskola menzáján a mákos (vagy választhattunk sajtos-tejfölös) tésztát, elkezdődött az eredményhirdetés. Egyébként tartom a pozíciót, 13. lettem.
Úgy érzem, jó úton halad a Supercross sorozat. Ha nem is olyan vehemenciával, de hasonló módon válik meghatározóvá, mint a '90-es években az MTB XC versenyek. Ami jó, hiszen egy decemberi versenyen nagyjából 130 nevező nem rossz eredmény.
A jövő héten elkalandozok egy másik irányba, érdekes lesz azt garantálom!
Képet köszönöm Káldi Tamásnak! Galériája itt megtekinthető: https://www.facebook.com/tamas.kaldi/media_set?set=a.612207322159720.1073741876.100001113724626&type=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése