Ki nem ismeri a filmet?
Találó az idézet, bár esetemben nem kék, hanem a zöld szín a mumus. A sportfelszerelés gyártók kínálatában a fő színek, például piros, kék fekete, sárga mellett vagy nincs a megfelelő árnyalat a palettán, vagy valami olyan túlburjánzó mennyiségben, izomból szövegkiemelő-zöld a portéka, hogy még láthatósági eszköznek sem merném felvenni, nehogy megvakítsak másokat.
Szombaton viszont csoda történt: egy üzletben, rögtön két cipő is rám köszönt.
1. Asics Gel Kahana 6
Alapesetben kívül esik azon a határon, amiért futócipőt akarok (tudok) venni. Egy cipő aműgy is több év alatt éri el nálam a "kritikus" 1000 km-t, mely után szakértői ajánlás szerint érdemes lecserélni, megelőzve a sérüléseket- mármint mi ne sérüljünk le a cipőnek már mindegy.
Viszont elég szép számot is láttam mellette, százalék jellel támogatva nehogy eldőljön. Nosza, irány a próbapuff!
Mellé találtam egy versenytársat, a szintén cselekvésre ösztönző "akciós" kategóriából. Érdekes, lábjegyzetnek szúrom be, hogy a már régóta el nem vitt árukat kifutó termék névvel illetik. A futócuccok osztályán találó is!
Nos, a kihívó:
2. Adidas Kanadia TR5
Csinos darab, nem? Japán gyökerű ellenfeléhez hasonlóan, itt is sikerült egy ízléses határon belül maradni a rikító szín használatában. Nem kilométerekről észre vehető, de azért mutatja: itt vagyok!
A technikai hókuszpókusszal nem untatnék senkit, nyugodtan keressetek rá, a neten másodpercek alatt többet, és alaposabb információt tudhattok meg a két modellről. A lényeg: egyik sem a márka első ilyen stílusú (trail) cipője, a többedik generációnál már érezhető a koncentrálódó know-how.
Az alsó-közép kategóriába tartoznak (majd a szakértők jól megmondják a tutit, hogy nem), és jócskán akcióznak télvíz idején. A dolgom minimálisan nehezítette, hogy mindkét típus ugyanannyiba kerül(t).
Tehát egy érv nem játszik. A külcsínnel sincs gond, bár a zöld cipőfűző azért vitás helyzetben könnyen eldöntheti a meccset. De ez "csak" a máz.
A puding próbája, ha megeszik, nekem sem maradt más hátra mint tenni pár próbakört. Adott két láb, összesen négy darab cipő (ugye 2 jobbos, két balos), ezekből két méret. És muszáj végigvinni az összes lehetőséget. Mert így kiderül, hogy melyik cipőből melyik a jó méretű, hogy hol támasztja jobban a lábboltozatot, a lábfejed kompatibilis azzal a kaptafával amire a cipő készült. Vagy szimplán annyi, hogy mennyire toleráns a cipő a nem egyforma lábfejekkel.
A meccs hamar véget ért, és a Kanadia győzelmével zárult, ha nem is utcahosszal de nyert. A talpa sprődebb az Asicsnál (ezt más modellek esetében is tapasztaltam), de az alacsonyabb talppal nincs az az érzésem hogy terepjárón, vagy traktorban ülök. Sokkal cipőszerűbb számomra. Ez persze csak az első benyomás. Viszont lesz időm kitapasztalni döntésem következményét.
2014 első célkitűzése, 5 órán belüli Bakony50 túra. Ehhez kell kilométer (1000-1200 minimum), és sokkal jobban telik, ha a cipőd nem csak jó, hanem tetszik is. Ráadásul a már meglévő Fuji mellett, folyamatosan vagy csak kampányszerűen cserélgethetem a párokat (nem egymás közt), frissen tartva ezzel is növelve a változatosságot. A téli kerékpáros edzések mellett különösen jól jön, ha nem a szobában izzadok, de nincs feltétlenül kedvem kimenni a zimankóba. Öregszem, puhulok, ez van.
De alakul a versenynaptár, és a túraként teljesített hosszú edzések remekül fejlesztik a fizikális, és mentális állóképességet.
Visszatérve a megkezdett történethez: már össze is koszoltam, az első kilométereken még a saját mozgásomat is szoknom kell. Jövő héten már a cipőre tudok figyelni, de eddig nem jelzett, hogy nem akar barátkozni velem, amit jó jelnek veszek.
Most már tényleg csak edzeni kell!
Következő bejegyzésemben a tréning egy merőben más szeletéről is írnék pár sort, ami szintén fontos a sikerhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése