"A túra útvonala végig a piros sáv turistajelzést kell követni. Aki ezek ellenére eltéved, sajnos nem áll módunkban megkeresni."
Kis türelmeteket kérem, kedves olvasóim!
Valóban ígértem egy kis csemegét "a következő" posztban. Bocsánat, de a héten egyéb teendőim miatt, nem tudtam megírni a (remélem) várt bejegyzést.
Helyette, amolyan fájdalomdíjként következzen egy kis beszámoló!
Az új cipő rögtön feladatot kapott: Budai Piros túra. 20 km, nem túl sok szinttel. Pénteken találtam a TTT oldalon.Jó lesz, bírni fogom? Nem lesz túl fájdalmas a be nem járatott cipő? Kidörzsölhet, hólyagokat okozhat, szóval tartottam egy kicsit. A szerdai bő órás kocogást sem nevezném felkészülésnek. Két dologban bízhattam: az eddig sportmúltam (ha van ilyen) okán meglévő tapasztalat, állóképesség, a másik pedig a szigorú pulzuskontroll.
Így történt, hogy december 21-én leszálltam a KFKI előtt, hogy elkezdjem a pulzustornát. Nem fel, hanem le tornázni. Zavaromban, a többi leszállóval tartva bementem az intézetbe, bár a beléptető kapu, és a portás némi gyanúra adott okot. Oké, hátra arc, meg is lett gyorsan a rajtközpontul szolgáló kisasztal. Gyors nevezés, nápolyis csoki a zsebbe, és rajt!
Biztosra akartam menni, ezért reggeli nélkül éhgyomorra indultam neki a túrának. A hátizsákba persze került egy csoki, és egy mogyorós Horalky szelet is. Sőt, találtam még egy szénhidrátos zselét is. Bármi baj lenne, csak kibontom és tűz tovább!
Megfontoltan indultam a napnak, az elején még sikerült a 120-130-as pulzussal lejtőzés. Bő negyed óra után levettem a széldzsekit, maradt a szélmellény. Első nevezetes pont Makkosmária, templom. Sehol senki. Ellenőrzöm az itinert, az első pont csak jóval később következik. És ekkor láttam meg a címoldalról idézett mondatot. Ennek még jelentősége lesz.
Szóval, haladok a P jelzésen (a mai nap itinere: végig a P-n), meglátok előttem két gyalogost. Ők biztosan a túra miatt vannak itt. Megelőzöm őket, aztán nézem a jelzést, nincs piros. Hm... A nagy koncentrálásban elvétettem az elágazót pár száz méterrel. Kicsit vissza, majd újra a helyes úton. Virágvölgy után fel az Erzsébet kilátó felé. Itt a távolban lévő fák úgy tűntek, mint fehér sziklák. A vastag zúzmarától egybefüggő nagy fehér masszává vált a kopasz erdő. Szemkápráztató. A másik érdekes látvány, a bokron, bogyókon vízszintesen fagyott zúzmara. A szél is feltámadt, néhol havazást imitált, néhol a már korábbi munkájában gyönyörködve néztem a földet. A fehér talajra hóból, jégből készült forgácsot szórt valaki az éjjel. Hasonlóan nézett ki, mint fakitermeléseknél, csak itt minden csillogóan fehér. Igen, csillogott. Nagy mázlimra a Nap is úgy gondolta, elég a szürkeségből. Rendesen megmutatta magát. Az Erzsébet-kilátónál bejelöltem papíromon a helyes választ- ennyi volt az összes frissítő-, ellenőrző pont a túrán. Maga az útvonal végig ismerős, így tökéletesen tudtam, mennyi van még vissza. Az erőbeosztással sem volt gondom, sokkal inkább arra fókuszálni, hogy ne fussam el. Az emelkedőkön igenis gyalogolni, mert a túl intenzív mozgás most többet árt, mint használ. A Fekete fej tetején találtam az első sárfoltot a nap folyamán. A sziklás, csúszós lejtőn óvatosan! Petneházy lovastanya, féltáv nagyjából. Átlagpulzus 140, tökéletes.Beleszámolva, hogy futás közben 5-10-el magasabb az ütésszám, ez tökéletes is. Szóval csak így tovább A "pályaismeret" ellenére sikerült Vörös-pocsolya előtt megint elkavarnom. Tájékozódjá', hülyegyerek! :) Közben csak csodáltam az erdőt: mikor indultam, minden fagyott, hideg és kemény volt. Néhol hóval, Akár minden méter emelkedéssel- süllyedéssel változott a fehérség. Erre itt vagyok, nagyjából 10 órakor és izzad a természet.A hó meglöttyed, kis pocsolyák kezdenek alakulni, az ágak ledobják magukról jégpáncéljukat. Mindezt olyan zajjal, ami vadvonuláshoz hasonlítható. Közben további izgalmat a pulzusmérő óra szabotázsa jelentette. Nem volt hajlandó tovább együtt (és amúgy is) működni. Innentől csak a megérzéseimre tudtam hagyatkozni, ami a tempót illeti. Már nem akadt nagy hegy, viszonylag haladtam- persze a pontatlanabb kontroll miatt valószínűleg gyorsabban, mint elterveztem.
A célba pont a 11 órás hírekre toppantam be, megkaptam forró teámat, mellé pár túra ajánlatot, a szokásos kitűző-emléklap kombót, majd indulhattam is a buszra.
Kezdődik a sport nehezebb része, az "after-event". Kóvályogtam Nagykovácsi utcáiban, mire kijutottam a főutcára. Innen bő 5 km tömény padka-run. Nem volt jó ötlet, az biztos. A BM iskolánál már séta, a megálló tele, irány a következő! Onnantól már jó lesz a bérletem is, igaz az állóhely garantált. És ekkor csoda történt, más szavam nincs rá: egy második busz indult csak nekünk Adyligetről, hogy ne a tele buszon kelljen konzerv halat játszanunk. Beállt a megállóba, felszálltunk és úgy 10 percen belül már Hűvösvölgyben voltam. Ilyen, amikor gondolkodik valaki, örültem neki. A többi csatlakozás is hasonlóan zseniálisra sikerült, a finom ebéd pedig megkoronázta a napot.
Aki a számokra kíváncsi: 20-21 (+6) km, 625m szintemelkedés, 2 óra 30 perc. Átlagpulzus 140-145. Út során szerzett élmények száma: bőséges.
Köszönöm az Ösvénytaposó Baráti Társaságnak a túrát, jó lenne jövőre a 4 állomásos turnét teljesíteni a nagy hűtőmágnesért!
A túra leírása:
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5083
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése