Kütyük, motyók


Csoda történt, nem az utolsó pillanatban készült el a bringám.
Jó munkához, megfelelő szerszám kell.
A karbonvázas cikokrossz vázam megérdemli a tuningot. Nekem meg tetszik az eredmény. Miért?

Elsőre semmi különös nem látszik. Egy sima V fék, már a teszkós bicikliken is ilyen van. Vagy mégsem? Első különbség a korábbi Deore LX fékhez képest, hogy ez nem középhúzós. Tehát nem kell bowdenvezető, sem zsiráfnyak, semmi ami tompítja a fékhatást. A csavaros fékpofák nagy előnye, hogy a beállítás ideje percekről (rosszabb hangulat esetén órák) másodpercre csökken. És marad a helyén fixen. A fékhatás kiszámítható marad. Ez egy versenyen elég nagy piros pont. Végül, de nem utolsósorban az különbözteti meg az átlag V fékektől, hogy ez mini típus- országúti fékkar kompatibilis. Mindkét oldalon állítható rugóerővel, árához képest korrekt a kidolgozása. 

Hogy milyen a gyakorlatban? Még csak pár kilométert tettem meg az új fékkel, de bekoptatás nélkül is sokkal jobb, mint a régi kanti (ami a maga idejében, újkorában sokkal többet tudott mint ma, megfáradva).

Másik hasznos tuning azoknak kedvez, akik nem annyira ügyesek a koskormánnyal való irányításban.

Kiegészítő, más néven ciklokrossz fékkar. Nagyon elmés szerkezet, a fékkar működését a hagyományossal ellentétes módon éri el. Ha meghúzza az ember a fékkart, mert teszem azt a lejtő alján, még a nagy fa előtt szeretne megállni, akkor nem a bovdenszálat húzza meg, hanem a házat "nyújtja meg" az elmozdulással. Zseniális. Plusz van rajta állítócsavar, így könnyű a féket finomhangolni.
A legjobbat a végére hagytam:

Fulcrum Racing 5. Azoknak, akik Campagnolo kereket szeretnének, de Shimano váltójuk van. A belépő modellnél eggyel jobb, a gyári tömeg adatnál azért súlyosabb egyéniség (1680 helyett 1760g), de ha azt veszem, az eddig használt kerékszettemből az első kerék nehezebb volt, mint ebből a hátsó...
A racsni hangja a japán csendhez szokott fülemnek elsőre furcsa volt. Mint egy orosz vekker. Vagy mintha kártyalapot pörgetnék a küllőkön. Majd megszokom. Az első méterek... mit mondjak, eléggé meglepő. Mintha nem lenne alattad kerék, csak lebegne a kerékpár a levegőben. Bő negyed kilótól szabadult meg a bringa, de hatványozottan érződik a könnyebb kerekek kisebb tehetetlensége. Nagy lelkierő kell, hogy ne ezzel menjek mindenhova. Jobbat nem érdemlek, de ennyi kellett. :)
Görgőzésre, tré időre már megvan a "használós" kerékszett, ma is megvolt a másfél óra szobabiciklizés. Az állványon nem számít az a pár(száz) gramm plusz.
Hogy a gasztro-fetisiszták se maradjanak csemege nélkül, elárulom: edzés után a vacsora kelbimbós rakott krumpli volt, majdnem vega módon elkészítve. Még élek!