Vissza az alapokhoz, vissza az alapokat!



Mielőtt belekezdenék mai mondókámba, ejtek pár szót, miért voltam méricskélni.
Olivért 2003-ban ismertem meg, életem első versenyén, éppen akkor nyert a Harang-féle 24 óráson, a Hármashatárhegyen. Segítek a történelemkönyv lapozásban, 2003-at írtunk. Később párszor feltűntek előttem Szilárddal (igen, Buruczki), mint a Magellan Team tagjai. Őszintén szólva egyikükről, gyakorlatilag az egész hazai montis, kerékpáros mezőnyről nem tudtam semmit. Országútizni akartam, és azt olvastam a profik edzőt "használnak". A sorsom az pecsételte meg, mikor talán egy fórumon hirdettek spinning órát, amit Olivér tartott. Nem sokkal később ő lett az edzőm.Az edzésterveken felül, emberileg is sokat tett azért, aki lett belőlem. Kézenfekvő volt, hogy most a komolyabbnak mondható újrakezdésnél- hiszen 2013 "még mindig átmeneti év" volt- újfent hozzá fordultam.
Maga a mérés nem bonyolult: tekerni kell egyre nagyobb intenzitással addig, míg elérem a laktát küszöböt. Ez tekinthető a kályhának. Állóképességi sporttal kacérkodóknak ajánlom egy hasonló teszt elvégzését. Megkönnyíti a későbbi edzésterv összeállítását.
A következő lépés, a reális (vagy inkább óvatos) célok megfogalmazása. Ezzel könnyű dolgom voltt, tudom hogy soha nem leszek gyors, sem túl ügyes. Kezdjük erőltetni az endurance versenyeket! No nem valami komoly "elitrészer" profizmusra kell gondolni, csak annyi, hogy hosszú távú versenyeken tervezem a célba érést. És a célba érésen van a hangsúly, nem a rajthoz álláson. Ehhez pedig masszív alap szükséges. Az idei 8 és 10 órás versenyek, illetve a háromnapos Horal Tour is "bejött". Ez mentálisan nagyon sok erőt adott, és ad az elkövetkező hónapokra. Persze változatosságként lesz néhány maraton is, de a fő verseny 2014-ben június közepére esik. Köze van 2005-höz, eddigi legsportosabb évemhez. És ezzel vége is lesz a nyári szezonomnak. Még nem tudom eldönteni a hideget vagy a meleget nem bírom jobban. De valahogy nincs kedvem a rajt után öt perccel a hőgutától lefordulni a bringáról.
Kedvesebb az életem.
Olivér adott egy edzésterv keretet, számokkal, időszakokkal. Nem túl bonyolult az ügy, de hiába írom le, másnak akár neked kedves olvasó lehet inkább árt, mint használ.
A márciusi edzőtáborig unalmas bélyeggyűjtés lesz, ha az idő engedi kint a szabadban, síkon, aszfalton. Ha nem, és ez lesz a jellemzőbb, akkor szobabiciklizés. Megpróbálok alkut kötni, hogy időnként kocogással dobjam fel a hangulatom, de szigorú a megcélzott pulzushatár.
Még beszerzek pár könyvet, hogy minél több tudományos okom legyen kifogásokat gyártani. Ebben Orsi fog segíteni nekem. Talán el is tudom olvasni tavaszig mindet.
A heti 10-12 órányi edzésről igyekszem néha hírekkel szolgálni, persze ha van rá igény.

Hajrá, bringára fel!