Háromból három


Röviden ennyi a 4. Supercross Sorozat eddigi mérlege.
Első futam Kazincbarcikán, még októberben. Napos, száraz idő, nem éppen technikás pályán el tudtam evickélni gyenge fékekkel, kopott gumikkal.

Második felvonás Ózdon. Valahogy nem éreztem át, miért is jó a ciklokrossz versenyeken, ha direkt sáros a pálya. Sima külsővel, verseny felétől nem lassító fékkel és hol ki- hol befelé leeső lánccal kaptam a kiképzést. Meg a sarat, alaposan tanulmányoztam a talajt.

Végre, a mondhatni hazai pályán megmutathatom, mire vagyok képes! Az most mellékes, hogy elkezdtem az alapozást, ami merőben más gyakorlatokat ír elő, mint ami ehhez a pörgős, rövid versenyszámhoz kell. Eddig sem voltam gyors, így nem foglalkoztam a sebességgel. Egy jót akartam csapatni, élesben próbálni a technikát, csiszolni a kerékpározási tudásomat (van mit).
Szombaton még tettünk egy kellemes, laza kört Mayer Balázzsal a Balaton-felvidék felé. Őszintén szólva, kissé megszeppentem. De sebaj, ha ettől fogok felgyorsulni, akkor bevállalom, hogy most október közepén 100 kilométer megtételéhez több, mint 4 óra kell.
Ami újítás az eddigi fordulókhoz képest, hogy nem a verseny előtti este lett kész a bicaj. Sőt, reggel is elég volt kényelmesen nyolckor kelni, finom reggeli, kis pakolás... Még kis bolyongás is belefért, a rajthelyet keresve.
Amint megérkeztünk, valami csodát láttam. Meglepően sok ember, és ami még jobb, nem csak csapatok, hanem kiállítók sátrai is a rajt/cél területen! Nevezés bár kicsit messzebb volt, de a jól megválasztott időpontnak és az előnevezésnek hála, alig pár perc alatt lezajlott. Bőséges rajtcsomag, chip, a rajtszám meg a szokásos.
Verseny előtt csak két kört tudtam menni a pályán. Ami először feltűnt, a kör végén egy murvás visszafordító (ez sodrós), majd lejtő, és a kamion. Szerencsésebb lett volna olyan helyen parkolni, ahol zökkenőmentesebb a leugrás. Majd egy nyomatós szakasz, megtörve egy szűk sikánnal, majd egy kanyargós rész. A kis homokozó elsőre nem sikerült, biztos a nagy izgalom miatt nem figyeltem a második verseny végére már szépen kijárt nyomot. A rövid kaptató még meglepetéseket okozhat- írtam fel a jegyzettömbbe. Kétféleképpen lehet teljesíteni: felfutva, vagy nyeregben. Ez akkor probléma, ha előtted szállnak le a bringáról- ez minimum 50 méter hátrány azonnal. A következő szakasz eléggé nyomatós ismét, majd a dupla palánk -amit azt hiszem egyre jobban sikerül abszolválnom- utána a technikai zóna, visszafordító után egy göröngyös kezdetű lejtő, majd a hurok végén már meg is tettük a kört. Ebből 13. Bíztam benne, hogy meglesz a 12, de nem sikerült. Miért?
Rajt előtt egy perces néma csenddel adóztunk Valcsó Anikó emlékének. Nyugodjék békében, legyen neki könnyű a föld!
Rajtnál hátra álltam be, és első körben már bementünk a kamionba. Szépen feltorlódtunk. Második dugó a gyors szakasz végét jelző sikánnál történt. Rögtön fél percet bespájzoltam, az eleje 4:15-20-as köröket hajtott. Sebaj, bugi a lábba, nehéz légzés bekapcsolva, húskampó bekészítve. A hátulról indulásnak azt a részét szeretem, mikor utolérem a többieket. Most sem volt másként: Thommey, Szász Viktor, Káldi Tamás, végül Tóth Attilában emberemre találtam. Hol ő húzott el- jellemzően a kör utolsó egyenesén- hol tudtam mindig annyit csípni a hátrányomból hogy felérjek rá. Fejes Gábor az élen nem teketóriázott, a 4. körben megadta az első körhátrányt. Talán még megúszom eggyel, gyerünk lábak, dolgozzatok! A 9. körben viszont amatőr hiba miatt három egész percig álltam, és láncot gabalyítottam. Egész jó helyen estem ki a ritmusból, élveztem a versenyt, a bringa remekül dolgozott alám, én meg olyan hibát vétek, hogy lustaságból nem szerelek fel rendes láncterelőt... Az újraindulás nem volt könnyű, kicsit elszontyolodtam, de új lendületet adott, mikor megláttam csapattársam Kovács Attilát magam mögött. Ő is lekörözzön, azt már nem hagyom! Ráadásul még éppen sikerült kimennem a 11. körömre, mikor Fejes Gabi behúzta második győzelmét. Feküdt neki a mai pálya.

Frissen, fitten

Csodás erdei pályán biciklizünk, ugrálunk

Eddig tartott számomra a verseny

Már nincs sok hátra!

Valaki visszahozná a tüdőmet? A pályán felejtettem

Egy hetem van köszörülni a csorbát. A hírek szerint ez volt az utolsó, ilyen kellemes időben rendezett cross verseny. Tényleg furcsa, bő 10 fok, napsütés... novembert írunk?

Összefoglalva (mert azt is kell): Tóth Andris és segítői remek versenyt rendeztek, a kellemes időjárásnak is hála, rekordszámú 150 feletti nevezővel. A pálya jó, a szurkolást köszönöm, találkozunk 24-én Salgótarjánban!