Annak ellenére, hogy egy kimondottan olcsó termék, a jól eltalált geometria és a tűrhető súly miatt nekem még maratonozásra is alkalmas volt. Viszont fejleszteni nem érdemes. Meg kíváncsi is voltam, valami újat kipróbálni.
Az utódnak azért magas lécet kellett megugornia. Valami pluszt adjon. A "kommersz" 29er vázak többsége nem ilyen, mondhatni tizenkettő egy tucat. Természetesen a felső kategóriában lévő vázak már tetszenek, viszont hibájuk például a Pressfit középcsapágyház, vagy az átütőtengely kompatibilitás. Előbbit műszaki zsákutcának tartom (kezet foghat a bovdenes tárcsafékkel), a másikhoz kerékszettet is kellett volna keresnem szintén nem kevés pénzért. Akkor már komplett bringa, de azt nem érdemlem meg. Jobb helye is van annak a pénznek.
Szeretem az acél vázakat. 2007-8 években versenyeztem is a '90-es évek elejéről származó darabokkal, talán az utolsó lehetőségem volt megtapasztalni milyen érzés. És egy jó váz nem is olyan nehéz, akár 2 kg alatti tömeget is hozhat. Csak a tömegtermelés elfelejtette az acélt, csak vascsöveket taknyolnak össze a budget kategóriában. Aki szépet akar, méretre gyártat mint egy öltönyt.
Elgondolkodtam egy karbonváz építésen is- nos, talán egyszer. Idő hiány miatt jegelem az ötletet.
Két éve találtam a Speedone márkára. Áll leesés, nyálcsorgatás. Lehetőségem adódott, hogy Tajvanon élőben is megcsodálhassam pár vázukat. Hol lehet megrendelni? Csodák csodája, válaszoltak a levelemre, küldték is volna csak a szállítással annyiba jött volna ki, mint egy itthoni kézzel készített. Ritchey P29? Ó, igen! Gyönyörű klasszikus forma, a P21-et idéző dizájnnal. És a papucsa állítható, így lehet egysebességes és soksebességes is. De nagyon nem olcsó, és a fejcső sem (volt) kúpos. Szóval így egyre jobb opció a karbon.
Kitaláltam, hogy csökkentem a gépparkot. Tehát ha jön egy új, legalább kettőnek mennie kell.
Hogy végül mi lett, az szerencse is. Egy jól ismert kerékpáros újság apróhirdetései között találtam. Már a kis képeken megtetszett, nézzük meg közelebbről. On One. Scandal. Szkandium és alumínium csövekből hegesztve. Nyers festetlen váz, mint az ezüst nyilak a hőskori Grand Prix-k idején. A feliratok gravírozva, itt nincs cicoma, festék meg matrica. Itt csak a fémért fizetsz. 19,5" méret, ezt nekem hirdetik Sopronban. Azért tipródtam pár napot, reméltem hogy elviszik előlem és akkor marad a Woodlands a verseny kerékpárom. Ott maradt. Hétvégén elmentünk érte.
A vázhoz járt még kormánycsapágy, Thomson nyeregcső bilinccsel, sőt túrtunk még hozzá egy Alivio hajtókar szettet két Octalink csapággyal.
A vásárlás után hosszú pihenő következett. Mert villám nem volt kúpos nyakkal, a Suntour XCR-t meg közgyűrű híján nem tehettem a vázba. És olyan villa kell, ami tapered vázba megy, de gyárszáras kereket lehet bele tenni. Ekkor jött segítségemre Timi és Pedro, lett egy szép ciklámen matricás Manitou Marvel teló is. Középméretes nyakkal, közgyűrűvel. Igen, de a gyűrű másik csapágyhoz való. Sokat görcsöltem, hogyan oldjam meg a helyzetet, végül a legkézenfekvőbb megoldás nyert.
Megvan a vázszett. Időközben találtam a hajtás-váltás rendszerhez is alkatrészeket. Racsni, lánc, váltó, váltókar... Váltóból Deore, váltókarból SLX. Amiből csak a jobbost fogom használni.
További variálás, furdalta az oldalam a kíváncsiság mert sokan dícsérték: Narrow wide lánctányér. Lényege, hogy elöl egy lánctányér van, terelő nélkül sem esik le róla a vékony lánc, ami a hátul váltás miatt szükséges. Az a tény, hogy alumíniumból van tehát kevésbé tartós, mint az acél- amennyit tekerek, sok éven át fogom használni. Előbb unom meg, mint elkopik. De ha cserélni kell, akkor sem drága mulatság. 2007-ben mentem dupla lánckerekes hajtókarral, a 2x7 fokozat mindenhol elég volt. Ebből deriváltam, most sem lesz gond. Legalább nem zavarodok össze a sok kallantyúval a kormányon.
Az egészben a legrosszabb a várakozás volt. Természetesen besétálhattam volna a boltba, és megrendelhettem volna katalógusból mindent. De az olyan steril, meg a pénztárca is megsínylette volna. Közben meg már azon voltam, inkább visszaépítek mindent a Csepelre, és eladom az On One-t. Próbára tette a türelmem. Azért féket már nem kajtattam, egy pár Deore lett Varga Ádám segítségével külföldiából. És zöld Ritchey markolat. Persze miután megjött, értesültem hogy a Spyralnak is van "nagyon hasonló" szivacs markolata. Sebaj, abból is egy párat, legyen tartalék!
Az építés a hullámzó kedv (és a közbejött tél) miatt úgy fél évig tartott. Sőt, mikor raktam össze a bringát vettem észre, hogy a fékhez elfelejtettem adaptert is csomagoltatni. Hát, ez ciki! Hétvégén Vértes Maraton hosszú távval. Lényeg a lényeg, letekertem, de a munkába járós ezeréves Meridával.
De utána nem volt pardon! Összeállt végre, az első feladatot tökéletesen teljesítette. A zöld bovdenház már csak egy csipet só. Második bevetése második helyet hozott, Mondjuk a nyeregcsövet karbonra fogom cserélni, de az ergonómia nagyon is tetszik. Gyakorlatilag azonos a Csepellel, amin szintén jól éreztem magam hosszú távon is.
Marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése