A mai sportfoglalkozáshoz egészen Miskolcig kellett kocsikázni. De mivel nem volt bátor jelentkező, és az időjárás előrejelzéssel foglalkozó oldalak egyértelműen gatya időt jósoltak, szóba került, hogy nem is megyek. Hideg, esős időben Magonc és Orsi annyira nem érzi jól magát, meg nekem sincs kedvem dagonyázni, majd generálozni a bringát. Szombat este annyiban maradtunk, ha reggel esik nem megyünk. Azért a biciklit betettem a kocsiba éjszakára.
Reggel negyed hat, éppen nem esik. Aztán egy kicsit csepereg. Mi legyen? Legfeljebb kimegyünk Lillafüredre kirándulni.
Milyen jól döntöttünk! A rajt előtt még igencsak borongós, felhős időből délutánra napsütéses meleg nap lett. Menet közben volt egy kis permet, de ezt nevezhetjük párakapunak. Kerékpározáshoz ideális időjárás. A pálya milyen? Pocsolya is alig, kérem szépen bánhattuk volna ha otthon maradunk- ezt persze előre nem tudtuk.
Beállok a rajthoz, "szokás szerint" bemelegítés nélkül. Majd a lassú rajt, meg az első hegy megoldja. Addig sem fáradok. Kulacsban higított Kofola, zsebben két csoki. Ilyen rövid távra nekem majdnem mindegy, mit viszek. Hűvös időben a sóveszteség sem vészes, ha mégis gond lenne akkor a frissítőt igénybe veszem. Ha négy órán belül beérek, akkor örülni fogok. 2013-ban sikerült egysebességessel a sárban 4,5 órát dagonyázni.
Rajt után annak rendje és módja szerint hátra kerültem. Aztán megkezdődött az igazi verseny, az első mászás egy hosszú emelkedő, amit majdnem egyben teljesítünk. Meredeksége nem vészes, csak a a tetején fájt a 34/36 áttétel. Itt viszonylag sokat előztem. Mivel az összes táv együtt indult, a középtávosok mellett rövid távos fiúk-lányok is voltak körülöttem, ami plusz motivációt adott. A múltkori jó tapasztalatok alapján úgy döntöttem, csapjunk bele a lecsóba! Terheltem a pedált keményen, amint volt lehetőség előztem. Sokat. Az első lejtőzés utáni aszfaltos úton beálltam szélárnyékba pihenni kicsit. Aztán megint, hajrá! Kívülről biztosan nem úgy látszott, de úgy éreztem végre halad az a bicikli. Ment a hosszú emelkedő, a rövid meredek, még lefelé sem tudtak visszaelőzni, akik mellett elhaladtam. Mondjuk a pálya viszonylag egyszerű, nincs is benne túl sok szint, lehetett tempósan haladni. A varbói frissítő előtti füves részre ismét utolértem pár ellenfelet. Egyikük mögé sikerült beragadni, kicsit elméláztam, a mély keréknyom rögtön megvezette a kereket, én meg huppantam a magas fűbe. Felpattanok, komoly szerelvény jött mögöttünk. Oké, lehet megint előzni.
Az első kör viszonylag gyorsan pörgött, a másodiknak már a rövid távosok nélkül vágtunk. Sok időt nyertem azzal, míg a többiek lassítottak vagy akár meg is álltak a frissítéshez én lendületből tovább haladtam. Ennivaló van, innivaló van, erő.... még van.
A második körre új feladat adódott. Akit megelőztem, nem hagyhatom hogy visszavegye a pozíciót. A pályát ismerem, megjegyzem jó volt a jelölés, előre!
Az tűnt fel, hogy jól érzem magam bringázás közben. Sőt, idővel újra feltűntek előttem. Először messzebb, majd egyre közelebb. Még néhány skalp begyűjtve, viszonylag könnyen. A varbói frissítőn felveszek egy pohár izót, majd fura nézők állnak az út mellett: delelő tehéncsorda. Egyikük nagyon kíváncsi természet, kijött konkrétan az útra. Igaz, hogy a medve veszélyes állat, de egy boci is megvan pár mázsa. Ha egyszer meglódul...Jól van, nem bőszítettem fel nyomás tovább! Az utolsó kilométereken egymás után több rövid, de viszonylag meredek emelkedő van. Itt még beértem egy-két sporttársat, majd majdnem elszálltam. Lejtőn, fékezés közben egy kezem lecsúszott a kormányról. Előttem nagy gödör, Az ijedtségen kívül nem történt semmi. No, érjünk be végre!
Az utolsó 500 méter már nyugodtan telt. A célban Magonc azonnal ám haladéktalanul letámadott, nem eresztett.
Jól ment a verseny. Annyira, hogy szerintem nagy dráma nélkül tekertem volna egy harmadik kört is. Semmi görcs, hátfájás alig, szinte el sem fáradtam. Azért így is jó volt. A bicikli "tette a dolgát".
És, hogy én lettem a legjobb magyar? Középtáv Master1-ben mindenképpen. Mondjuk árnyalja a képet, hogy előttem négy szlovák srác végzett. Közülük Hauser Tamás volt a leggyorsabb. Bő fél órával hamarabb ért célba. Az abszolút első, Palumby Zsombor még több percet osztott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése