Kezdődött egy péntek délutáni telefonnal: Jössz? Nem így terveztem, de az ajánlatnak nem tudtam ellenállni. A 9 órás kezdés is szimpatikus volt, niába nem erre készültem, végülis: miért ne?
Szombat reggel, Kolosy tér. Lagymatag mozgás, még nem ébredt fel teljesen a város. De egyre-másra szállingóznak a szürke melegítős emberek a Hármashatárhegy felé. Több sem kellett, pár perccel később már mi is a rajtnál vártuk a jelet, közben hallgattuk Rocky zenéjét, bemelegítés gyanánt. Idén először, otthon hagytam a szélmellényt. Reméltem, nem lesz belőle probléma. Gábor, privát szupportunk megvárta, míg nekiindulunk. Ami a tempót illeti, szabad kezet vagyis lábat kaptam, Reni előre küldött. Több sem kellett, az első lejtőt még óvatosan futva a tömegben (Pedroval váltottunk pár szót, hiába a Bringabanda mezben nem lehetett elbújni), aztán a Határ-nyereg felé már tudtam, ez túl lesz a komfortzónán. A pályát mondjuk ismerem, a tempót úgy kell megválasztani, hogy az utolsó nagy emelkedőt, Hűvösvölgytől a S jelzést probléma nélkül, jó tempóban kell abszolválnom. Persze a tömeg vitt magával. Hűvösvölgyben mindkét átkelésnél biztosították nekünk az utat, csak a futásra kellett figyelnünk. A Szánkópálya mellett futva, egy elszánt kissrácot értem utol. Tán ő volt Kropkó Péter fia. Keményen küldte, ilyen fiatalon. A Kaán Károly kilátóhoz mászva, már nem volt olyan brutál harc a helyezésekért, nem volt erős a tempó, mindenki megtalálta a saját ritmusát. És szépen lassan értem utol a többieket, még mindig. Szépjuhásznénál öklözés, a terülj-terülj asztalka egy csoda lehetett, bár nálam még minden bontatlan volt, nem akartam elenni a többiektől az ételt. Visszanézve a képeket, nem egy verseny elbújhatna kínálatban. Budakeszi úton is megállították nekünk a forgalmat, zavarban is voltam. Rátértünk a P jelzésre, egy hosszú mászás kezdődött az Erzsábet kilátóig. Lehet, csak az évek teszik, de egyáltalán nem tűnt nehéznek, elég hamar felértem. Természetesen a leggyorsabbak már régen leértek (azt hiszem, Szépjuhászné után rögtön jöttek szembe). Fent megkerültem a kilátót, a klasszikus kéz felemelés, majd jött az egyik legjobb rész. Egyrészt ugye megvan a táv fele, és ami jobb, idefelé több volt a szintemelkedés. Igen hamar leértem a Szépjuhásznéhoz, folyamatosan, egyre nagyobb csoportokban jöttek a többiek, bíztattuk egymást, egy jó szó mindenkinek jutott. A hárs-hegyi kilátóhoz vezető emelkedő meredek részein inkább gyalogoltam (ahogy a többi szekción, ahol nincs értelme nekem futni), hogy maradjon erő. Tudtam, hogy ezután már csak egy nagy emelkedő lesz, oda kell az energia és a frissesség. A Hűvösvölgy_Határ-nyereg szakaszon egyedül a sár miatt bosszankodhattam volna, de kimondottan könnyen ment. Ráadásul még néhány sporttársat is sikerült befognom. A legjobb, egyikük sem vette át a tempót. Ezek szerint jól osztottam be az erőm. Vagy ők rosszabbul a sajátjukat. Ezen morfondíroztam, mire észbe kaptam, már le is értem a Szépvölgyi útra. Itt már páran tapsoltak, bíztattak, és elkövettem azt a hibát, hogy fejben beértem a célba- ettől a lépések ólomsúlyúvá váltak, izmaimba mintha apró tüzes késeket szúrtak volna. Rákanyarodok a célegyenesre, hallok valamit "Két órán belül vagy, hajrá!" felnézek, és tényleg: önzetlen támogatónak köszönhető, futóóra is volt! 1:59:35... és a számok hirtelen elkezdtek pörögni, én nagyobb sebességre kapcsoltam. 40 után rögtön 45 jött, egy életem egy halálom sprint! "Kolompolj!" ezt már csak mint valami távoli zúgást hallottam. utolsó erőmmel belekapaszkodtam a zsinórba, kicsengettem magam! Hatalmas felszabadító érzés lett úrrá rajtam. Megvan, ráadásul nem is rossz sőt tőlem telhető jó idővel. 19,5 km mellett több, mint 800m szintemelkedés, mindez 1:59:50 órában. Mit mondjak, sűrű volt, mint egy autentikus olasz eszpresszó. Ami az időt illeti, bíztató a jövőre nézve, már "csak" egy 3 órás 32 km-t kell mellé tenni. :)
Szász Norbert fotója
Bármikor teljesíthető, szép helyeken vezet.
A vasárnapot mondhatni "lazsálással" töltöttem. Ajkáról indulva egy kellemes- nemrég felfedezett- edzőkört teljesítettem. Ajka-Kislőd-Csurgó kút- Ajkarendek-Ajka. Kirándulós, kocogós tempóban, éppen 3 órán belül futva. A nap különlegessége az 5 őz (fiúk-lányok vegyesen), harkályok, pásztorkutyák társasága, és az erdő tavasz előtti robbanásra kész, szunnyadó vulkánja mellett a Nap sugaraiból is részesülhettem. Ami már nem valami ványadt, homályos sugaracska, hanem finom, meleg, vakító, simogató. A forrásból megtöltöttem kulacsom, Ajkarendek után még egy kis plusz szinttel a Kórház. domb felé vettem az irányt, elkerülve a kerékpárúton elkövetett cipőtalp koptatást.
Itt a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése