Új blog, rögtön egy visszatekintéssel kezdem. Ez a túra még március havában történt, de az erdő most is csodás.

Végre, itt a tavasz! Csak lehet, várakoznia kell a határon, mint a nagy hóvihar idején a baráti hókotróknak.

Bakony50, egy komoly hagyományokkal rendelkező teljesítménytúra a BXTSE rendezésében. Első („A”) terv szerint futás a hosszú távon. Ez annyira nem merész vállalkozás, 5,5 óra körüli idővel teljesíthető. De elég volt egy rossz lépés, és máris módosult a terv. A vonat lépcsőjén feltépett bőrrel, vérben ázva azon gondolkodtam, egyáltalán felkeljünk másnap kora reggel? Orsi már nagyon rákészült a 25-ös középtávra, így végül mégis elbuszoztunk Herendre, a Bakony25 rajtjához. Gyors regisztráció, megkaptuk a térképvázlatot, némi itinerrel és indulás!

Fél kilenckor még keményre fagyott pocsolyák fogadtak minket. A hagyományos útkezdet (S jelzés) a birtokviszonyok átrendeződése miatt módosult, ezt a többi túratárs további könnyítéssel „toldotta meg”, a Hajag felé minél tovább az erdészeti úton haladással. Mi rendesek voltunk, és az első lehetőségnél a S út felé vettük az irányt. A szerpentin aljában már többed magunkkal kezdtük meg az első komolyabb emelkedőt. Mászás közben még jutott idő távolsági, fénykepézési útmutatásra. Igazából nem volt sok kedvünk megállni, és gyönyörködni a tájban. Legalább nem izzadtunk.

 

Nagy-Nyergesnél a már szokásos citromos tea várt minket. Innen a P jelzés lett a barátunk, egészen Öreghálásig, ahol a következő pecsétet kaptuk meg. Itt végre már kezdett engedni a fagy, és kisütött a Nap is.

Meglátogattuk az ős bükkfát, és szedtünk egy kis medvehagymát.

Öreghálástól számomra ismeretlen szakasz következett, és a tempónk sem csökkent- ügyesen haladtunk a cél felé.

 

A 6 órás szintidő alapján számolhattunk a 14:32-es személyvonattal, vagy a kicsit később induló busszal. Nos, ekkor már örömmel nyugtáztuk, hogy bőven lesz időnk várni a célban.

Az utolsó pecsételő pont utáni két komoly feladat: átkelni a Torna patakon, majd utána felkaptatni az utolsó meredek, de nem túl hosszú emelkedőn. Bár a hosszúságát az 50-es távon indulók másképp ítélhették meg. Kiérve az erdőből, már csak egy nagyon hosszú lejtőzés, és vidám célba érkezés várt ránk. Amit hibátlanul abszolváltunk. Herendről nem kis kerülővel, 25 km-t megtéve 5 óra 10 perc után kaptuk meg jól a megérdemelt kitűzőt, és emléklapokat.

A MÁV következő hibapontja a bő 10 perces késés volt, mivel addigra elindultunk a buszállomás felé. Orsi álomba zuhant, kellemesen elfáradtunk. Remélem, jövőre tényleg az évszaknak megfelelő időben fogunk visszatérni!