Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Bizonyos kultúrkör(ök) ezt olyan fontosnak gondolja, hogy kis hazánkban munkaszüneti nap a mai, hétfői nap. Ezen felbuzdulva, és a hétvégi sort folytatva ismét mozgalmas programot szerveztünk. Egy kis túrácska a közeli Csurgó-kúthoz, továbbá Orsi tesztpilótává vált, amennyiben használatba vette Meridáját. A bicaj hamarosan kap egy külön mesét, a lényeg: a kezdeti tétovaság hamar elszállt, szerinte jó barátok lesznek ők ketten.
Némi felhősödés alakult az égen mikor indultunk, de ilyen apróság nem tántoríthat el minket. Vittünk szélmellényt, esernyőt, bundabugyit hősugárzót...
Magyarpolányig eseménytelenül teltek a kilométerek, ám a faluban elkezdett cseperegni. Mire terepre értünk, helyre kis zápor kerekedett. Úgy döntöttünk, inkább kivárjuk míg eláll. Persze pár percig tartott, és ki is sütött a Nap. Majd a napsütésben is esett kicsit, de ez már gyenge próbálkozás volt. A talaj éppen csak egy kicsit ázott fel, ennek ellenére igen gyorsan tapadt a kerekekre a matéria. Nem baj, legalább mentálisan erősödünk! Nemsoká be is értünk az erdőbe, át a patakon és hopp- itt a vízesés!
Gyorsan lőttünk pár "pózolj vízeséssel" spontán fotót, majd lecsüccsentünk egy padra kis piknikre. Az idilli nyugalmat néhány hangos kipufogós quados szakította meg, akik csak teljes gázon tudnak átmenni a saras patakmedren. Felmásztunk a Z+jelzésen, megnéztük a vízesés forráshelyét majd elindultunk vissza. A fél órája még sáros szekérút nagyon sokat szikkadt a jó meleg nyári, nyárias időben. Orsi is egyre jobb barátságba kerülvén Meridával (Merida, a bátor) csak a nagy pocsolyák kedvéért szállt le nyergéből. A lejtős, hátszeles aszfaltozás pedig nagyszerű lezárása ennek a hosszú hétvégének.