A mai írás apropója egy esős napnak köszönhető. A saras versenyen megsérült csapattársam (Bringabanda SC), Varga Ádám Giant XTC karbonváza. Május 11-én, a következő verseny kitűzve 18-ára. Nem éppen bőséges határidő, közben még muszáj elvinni a kerékpárt állapotfelmérésre, ami lehet több nap a javítással, javításokkal együtt. Közben pedig egy éktelen csúnya sebet ejtett az élet a bal láncvillán.
A gondolkodni valót nem is ez okozta, hanem a távolság: 150 km-ről nehéz távgyógyítani. Végül sikerült, a javításhoz szükséges anyagok beszerzése mellett egy nagyobb adagot vásároltam az Alvin-Plast kft-nél. Több féle szénszál, és lamináló gyanta a bevásárló listán. A döntést nagyban segítette, mikor kiderült: a meglévő készletet eléggé megviselte, hogy télen nem fűtött helyen tároltam- szerencsére nem volt már sok belőle.
Tehát szerda este bicikli át Óbudára, csütörtökön érkezem, nekiállok. A műveletekkel nem nagyon terhelnék senkit, csak pár szóban: csiszolás, felesleges anyag eltávolítása, előkészítés (lakk, és zsírmentes felület) a felépítéshez. Laminálás, mélyebben bidirekcionális szálköteg rövidre vágva, majd fedéshez néhány réteg zsákszövésű szénszál, kalkulálva az utómunkával. Mikor ez kész, a rétegek összepréselése, majd várakozás. A gyanta viselkedése hasonló, mikor az ember süteményt süt. Összekeveri a hozzávalókat, és a közepes viszkozitású folyadékból a térhálósodás után szilárd, többé-kevésbé kemény homogén anyag keletkezik.
Másnapra kész a "süti", lebontom a segédanyagot, majd a kézi megmunkálás határain belül igyekszem szépre, simára eldolgozni. Sajnos a sérülés feliratot is ért, a teljes kozmetika hosszadalmas lett volna.
Az azóta megtett kilométerek tapasztalata: a váz nem sérült szerkezetileg, így nem tudtam rajta sokat rontani.