Addig is, mesélek a mai túráról.
Végre itt a tavasz, tehát szezont kell nyitni. Lángossal Szentendrén, hogy motiváció is legyen.
Magonc már biztosan ül, így velünk jöhetett.
Bodza még téli álmát alussza messze, így Orsi kölcsön biciklire pattant. Egy szép agyváltós Kellys city bringára. Furcsa is volt neki a magas kormány, de nem volt semmi gond, hamar át tudott állni. Lehetett volna monti is, az óbudai Berguson bringa kölcsönzőből, de erősek voltunk és "megelégedtünk" három sebességgel. És a felszereltségre sem lehetett panaszunk, minőségi alkatrészek mellett egy Abus Bordo lakat is a bringa része. Orsinak tetszett, milyen jól gurul a nagyobb kerékkel. Ennek viszont meglett a böjtje, de erről később.
Végül nem kellett útbiztosítást kérnem, négyen vágtunk neki a távnak. Géza csatlakozott hozzánk egy csoda masinával.
Jellemző a tavaszra, már odafelé is sokan voltak az úton, nem csak bringások.
Ebédidőre értünk a Fantázia lángososhoz ahol Berni már tűkön ült. Később is érkeztünk, mint számítottam. Magonc is élvezte az utat, persze amíg el nem aludt. Egy órát biztos szundított. Természetesen frissen vidáman ébredt és hamar levett mindenkit a lábáról.
Míg a többiek inkább biztosra mentek, ismert feltéteket választottak én gondoltam merész leszek: kipróbálom az elzászi savanyú káposztásat. Hm, furcsa volt, egy próbát megért. De aki lángost enne, ne ezzel a feltéttel kérje. Nyugodtan maradhat a sajtos-tejfölös kombónál. Az a tuti.
A korzón még ejtőztünk kicsit, Magonc megszámolta az összes apró kavicsot, majdnem meg is kóstolta... de vártak ránk Óbudán, így elindultunk vissza. Gézát orvul elcsalták holmi biciklis ruhába öltözött ügynökök, így a visszaút igazi kis családi túrává alakult. Meg is lett részben az oka, miért gurult olyan jól az a Kellys- a szél másodszor már a rossz irányból fújt. De nem is siettünk. Orsi simán letekerte a távot, annak ellenére, hogy mondjuk egy év óta ez a második alkalom hogy mozgó biciklire ült.
Feladat volt még a vasárnap délutáni Rómain áttekerni- kell oda a türelem. Magonc? Ki sem értünk Szentendréről, már kopogott a sisakja a gyerekülés oldalán. Azért a végére felébredt, de az út jó részét ismét átaludta.
Fél háromra meg is érkeztünk, leadtuk a bringát- amit rögtön adtak ki másnak.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, aki most lemaradt ne keseredjen el, hamarosan megyünk újra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése