A negyedik

A negyedik.

Tíz éve lehetett, vagy talán még régebben, akkor sem voltam már normális, vagyis átlagos. Vígan motoroztam SRX600-asommal (figyelem, rebelliseknek való típus!), de csakazértis vágytam valamire. KELLETT EGY PROJEKT. Egy autó. Megvenni olcsón, és feljavítani. Ennek persze volt pár ki nem dolgozott része, de erről később. Szóval réges-régen egy messzi-messzi galakszisban... Szombathelyen. Olcsó, hátul hajt, mi az? Nem, nem Lada. Hanem?

Opel Kadett C, kétajtós kivitelben. A kis motor is bőven elég a könnyű bódéba, az ülésbe huppanva pillanatok alatt vedlik át az ember Walter Röhrl-é. Fiatalság, bolondság... Az alapjárat, és a padló hiánya nem zavart, "simán" elgurult hazáig. A parkolótól 100 méterre fogyott ki belőle a benzin (persze tankolás forintra kiszámolva, úgy kell azt), mondhatni hatalmas mázli.
És ennyiben ki is merült a nagy tuning. A munkának egyik fontos, ha nem legfontosabb összetevője a jelenlét. Akkor még nem volt általános a "Távoli munkaasztal" fogalma, bár ez autókra nehezen kivitelezhető még ma is. Pár hónap után elvitte egy típus iránt rajongó, alkatrésznek.
A másodikról nem is tudtam, hogy akarom. Édesapám vett egy garázst (öröklött tulajdon), az örökösök nem tudtak mit kezdeni a benne tárolt 2105-össel, így megoldottuk okosba'. Történt ez 2006-ban, ha jól emlékszem. Tipikus bácsi-zsiguli volt. Kevés kilométer, megkímélt állapot. Amíg megvolt, gyakorlatilag hiba nélkül tette a dolgát. Megtanultam közlekedni, nagyon hasznos és vidám időszak volt. Főleg a barátokkal együtt utazások. Aztán eljött a vég, üzembentartóként a biztosítási díj hopp, megugrott egészen a sztratoszféráig. Átíratni minek, hiába a jó állapot, egy átlagos Kocka nem ér százezernél többet. Gyors búcsú.
A harmadik kiválasztása gyorsan ment. A típus adott: olcsó legyen, ismert típus, ne romoljon el. 2008-at írunk, egyetlen típusra szűkítettem a keresést: Swift, még a régi fajtából. Két "kikötésem" (inkább kívánságom) volt: fordulatszámmérő, és max. 300.000 ft. Viccesnek tűnik, de mikor tényleg néztem a hirdetéseket, autókat, egyszerűen nem sikerült. Pedig édesapám révén lehetett volna jót találni, hiába. Emeljük a tétet. 400-ért van egy szedán (utálom) Veszprémben, nézzük meg. Megnéztük. Nem rossz. És megvettük- a mellette álló GLX Wintert. Blokkolásgátló, két légzsák (mondjuk ebbe a papírmaséba minek :) ), alapvetően szép a "fényezzünk mindent fehérre" stílus, gyári alufelnik és Darth Vader orr megvett ahogy kell. Meg a puha plüss ülések, Suzukihoz mért fényűzés. Ez mondjuk csak plusz amellett, hogy ezentúl jó ideig csak tankolni kell. Mivel sok élményem fűz hozzá, a kellő időben kap egy külön írást.
Elérkeztünk a mába. Vagy inkább a közelmúltba.
Elkezdtem keresni a kicsi kocsim utódját. Miért? Megannyi jó tulajdonsága ellenére, egy dologban nagy hátrányt szenved: a méret. Legalább nem kompenzálok az autóval. De tényleg kicsi. Ha bringát szállítok benne, akkor vagy kétszemélyes, vagy igen szűkös. Igaz, mentünk hárman, két biciklivel és egy heti ruhával/élelemmel felpakolva Horvátországba, de az mondhatjuk különleges alkalom volt.
Tehát új keresés, új követelményrendszer. Első és legfontosabb, hogy legyen legalább olyan jó, mint a kis rizsrakéta 68 iszonytató lóerős fehérség. Mert minek cseréljem le egy rosszabbra? Noormális?
Biztonság: két légzsák, blokkolásgátló, emellett értékelhető NCAP törésteszt eredmény
Dinamika (Nem röhög!): 13s 0-100 km/h
Zajok: ami fogyasztásra is hatással van. 100-nál 2500-as fordulatot minél jobban közelíteni
Kombi karosszéria
Benzines motor
Keret: 5-600000.
Mint minimumot, sem sikerült minden típusnak megugrania. Figyelem, szubjektivitás következik!
Franciákat kizártam, mert se nem tetszik, meg franciából inkább dízelt érdemes venni (azt mondják). Egyikhez sincs gusztusom.
Fiat Marea Weekend. Dolce vita, tetősínből lefolyó lámpakeret, csíklámpa, lenyitható hátsó lökhárító mmm! Ez már döfi. A biztonsági feltételeken csúszott el szegény, és a tapasztalati úton gyűlt szervizelési igényen. Igazából lehetett volna akár az új dízelmotoros, csak a közös nyomócsöves már nem javítható fillérekből, nagyon nem. Mert a jól felszereltek mind dízelek voltak. Dízelt azért vesznek, hogy használják, keveset költsenek üzemanyagra, és előtakarékoskodjanak az esetleges felújításokra. Ami a kor előrehaladtával, egyre valószínűbb. Főleg egy 12-15 éves, 200000-et (muhaha) futott dízelnél. Sajnos ez más márkánál is előfordulhat. Nem dízelen nőttem fel, nem bírom a hangját, nem akarom cibálni az oroszlán bajszát.
Az idő előrehaladtával, bejöttek egyéb óhajok is, ami miatt ismét szűkült a szóba jöhető típusok köre. Nagy igazság, propagandaként sulykolják belénk az "Állapotot veszünk, nem kilométert/típust" jellegű nagy igazságokat. Nem fogok csak azért beleülni egy Daewoo Nexiába, csak mert garantáltan tutibiztosan keveset mentek vele, azt is üresen autópályán 110-el. A bicikliknél megtanultam: ha olyat választasz, ami tetszik, azzal nagyon nem lősz mellé. Mert akkor öröm lesz használni. Így előbb akartam kiválasztani 1, 2 típust majd azokból felkutatni a jó állapotúakat- már persze a nem túl bő kereten belül. Erre is van amúgy ideológiám (nem én találtam ki). Csak annyit adjak ki érte, amennyi nem fáj túlzottan, ha elveszik. Ha komoly baja lesz, gyorsan lehessen cserélni. Használati tárgy.
Nos, elkanyarodtam. Szóval hogy szűkítsem a kört, és ne 8600 hirdetésből kelljen kiválasztanom az igazit, beleástam kicsit az ezredforduló idején kapható alsó-közepes kombik kínálatába. A hibákat kerestem. Olyan hibákat, amikkel nem fogok tudni együtt élni. Szerencsémre már csak pár típusból választhattam.
Renault Megane: biztonságos, megbízható, a kisebb motorral is elég dinamikus. Viszont a dinamika a ára a rövidebb áttétel=magasabb fordulatszám. A csoportban legkisebb csomagtartó. A legjobb viszont a térképzseb    mélységébe helyezett ablakemelő gombok. Amúgy pihe-puha kényelem, mégsem tudok azonosulni a formatervvel.
Opel Astra G (F szándékosan maradt ki, az már szimplán "elavult"). kívül még csak-csak, de a beltér  maga a siralom völgye. Minden fekete, minden egyenes és olcsó. Korábbi vezető beosztásom során vezethettem is párszor néhány képviselőjét.Az elektromos gázpedál lassan reagált, akithidegen hagy az autóvezetés, boldogan használhatja. De én nem ehhez szoktam, és nem szívesen váltanék. A váltó. Ebben is rövid áttételezésű, normál országúti használat mellett is húzatni kell.
Volkswagent nem. Mert csak, nem az én világom. Mellesleg túlárazott, vajon miért?
Skoda Octavia hasonlóan jó lehet, mint a Golf, de csak kicsit alacsonyabb az árszint, és asjnos a második generációja egy nagyságrenddel jobban tetszik.
BMW. Igaz, hat kilóért is lehet már kapni hármast, meg nem vészes az alkatrészek ára, meg megbízható konstrukció. Ha tényleg igazak ezek az állítások, akkor az emberek többsége hülye, hogy mégsem a bajor gyár remekeivel jár?
Ford Focus. Év autója 1999 (Bár ez is szimpátia szavazás, és melléfoghatnak). Régóta tetszik a formavilág, vagánynak tartom, A középszerbe mer némi kreativitást vinni, vidámságot. A tervezéskor nagyon odafigyeltek rá, sok múlott a sikerén vagy bukásán. Az előbbi jött be. Ezt bizonyítja a rengeteg pozitív vélemény (pl. Népítéleten 7,22 pont a 10-ből), és rengeteg van belőle. Akivel beszéltem a típusról, senki nem akart másra rábeszélni.
Kis motoros fapados verzió kilőve: lassú, és nem olcsóbb, mint a jól felszerelt, optimálisabban motorizált változatok. Inkább 1,6 de nem Ghia. A műfa mintázatú fröccsöntött elemek szépek, bár mondjuk mihez képest? A beltéri díszítőelemek Zámbó Jimmy-je.
A végjátékban már éjszakába nyűló "vadászatot" tartottam, hol lehet szép, jó és nem túl drága "fókát" kapni, nem a világ végén. A Művészetek Völgye túra előetéjén is bújtam a netet, mikor összeállt egy kis kör. Két kocsi a Balaton parton, egy kicsit távolabb, egy kanyarral megnézzük. A túra rajtjában telefonáltam, jegyzeteltem. Célba érkezés után alig egy órával robogtunk is a vásárba.
Nem nyújtom tovább a rétes tésztát, Ő lett végül:

Ford Focus Turnier Futura 1.8

Magyarázkodom. Nagy motor. Rugalmas, nem erőlködik, nyugis tempóban nem zabál. Bowdenes gázpedál. Vonóhorog. Friss műszaki. Német import- eredeti szervizkönyv, pecsétekkel, használati útmutatókkal. 193000 km, tényleg annyi. Édesapám 40 éves tapasztalata aranyat ér. Cserélt szíjak, fékcsövek, féktárcsa, fékbetét, plusz két gumi. 4 csillag NCAP-n, 4 alufelni, 4 légzsák, 4 elektromos ablak, bőr kormány, véltó- és kézifékkar. Nagy vonalakban.

Első benyomások: jó (mire számítottam? :) )

A plusz lökettérfogat csak előnyére vált, turbó nélkül turbólyuk sincs, szinte bármilyen fordultaról szépen megindul, és húz. A kormány fogása aaaah :D! Mindig ilyenre vágytam, csak nem tudtam róla. Minden kezelőszerv kézre áll, amit gyakran matatna az ember. Ablakok, a rádió vezérlés. A lámpaburák szép tiszták, egyáltalán nem mattultak. A karosszéria azért magán viseli az elmúlt bő évtized nyomait. Ez mondjuk nekem jó, mert kisebb megrázkódtatás, ha tovább romlik a külcsín. Ami viszont fontos, az (eddig) tökéletes. Látszik, a tervezők ültek már autóban, mielőtt a terveket kezdték felvázolni. Ebben a kategóriában, nagyon jó az ergonómia. a vezethetőség. 

Nyilván több utánajárással találhattunk volna vagy szebbet és/vagy kicsit olcsóbbat, de nekem nagyon tetszik. A kontrollcsoportom is lelkes, főleg a pohártartó és az öblösített sárvédőívek miatt (lappangó Bogár mánia). Az ezüstmetál színnel majd megbarátkozom.