Restart

„Hol a versenybringád?”

„Ez az. Fent van a rajtszám, úgy tűnik, ezzel fogok versenyezni.”

Nos, igen. A fenti párbeszéd nem a képzelet szüleménye, a nagyjából 20 éves, aluvázas bicikli minden kényelmi extrától megfosztva. Sem teleszkóp, sem váltó, de még erős tárcsafék sincs rajta. Ellenben rendkívül szánalmat keltő a kinézete, hiába ment az elmúlt három versenyen szinte hiba nélkül.

Miért játszom itt a keményet, és nem használok egy „rendes” biciklit? A válasz egyszerű. Az elmúlt időszak elég demoralizálóan telt: hosszas próbálkozás után sem találtam munkát, a rövid távú tartalékomat feléltem. Ha szüleim nem segítenek, mehettem volna a híd alá. Ilyen körülmények között nem a magas szintű, minőségi hobbi versenyzés, edzés képzelhető el, hanem a túlélés. De még mindig szerencsésnek tartom magam, mert van miről lemondanom. De muszáj volt valamit csinálnom, mert különben befordulok, aztán akkor már kedvem sem lesz változtatni a helyzetemen. Egy új váz, vagy valami.

Aztán, egy hónapja jelentkeztem egy állásra. Másnap jött a telefon, délután beugorhatnék hozzájuk. Szóval elég gyorsan lezajlott a kiválasztás, és már a próbaidőm töltöm. Ismét nagy változásban van az életem, mint négy éve. Ha ehhez az kell, hogy kihagyjak pár versenyt, és csak akkor bringázzak, mikor semmi más nem szorul háttérbe, megteszem.

És lesz rendes biciklim, ez biztos.